Még le sem kopott az előző hosszú út pora a ruhámról, egy 3 napos kiruccanás erejéig Prágába kellett utaznom egy vevőhöz. Odaúton hosszú hosszú idő után Malév géppel mentem (a vevő fizette a jegyet), és megtapasztalhattam új zsugori szovjet milliárdos tulajdonosa hozzáállását a céghez: amellett, hogy még mindig a legmodernebb gépparkja van (kis távra motoros repülő "Barkas" helyett Fokkerekkel repül), az élelmezésben komoly visszalépés volt: Régen a MALÉV híres volt kiváló ételeiről, ettem már pizzát, túró rudit, melegszendvicset is, ezúttal egy darab puszedlire és 1 dl narancslére futotta. Úgyhogy hajrá szakszervezetek, vesszen a tulaj!
Prágában taxival mentem az irodaépületbe, mely átlag 25 km/h sebességgel közlekedett, nem akarta pazarolni a benzint, meg annál több az idő-díj, minél később érünk oda. Ugyan az a tábla volt fölötte, hogy fix 500 korona az út, beszálláskor már 600 koronáról beszélt, majd a vége 650 lett. A kártyámat látva, megkérte, mennyit húzhat le. Mivel úgyis átvágott, nemigen akartam nagy borravalót adni, mondtam: legyen 680. Erre ő: dehát a bank levesz 30-at, legyen inkább 700. Az irodában a lift megtréfált: nem volt gomb az emelet kiválasztásához, hanem a folyosón lévő dobozon kellett beállítani a kívánt emeletet, majd a számítógép optimalizálást követően kiírta, hogy melyik liftet programozta be a kívánt emeletre. Folyományaképpen első utamon "kocsikáztam" egyet föl-le. Ezután már sok érdekes nem történt, 17 óra munka és 6-7 óra alvás. Ebédszünetekben azért beszélgettünk, és hihetetlenül sok hasonlóságot találtam a két ország kultúrájában: nekik is "Jezsisek", azaz Jézuska hozza a karácsonyi ajándékot, ugyanazok még az ételeik is. A Mikulás itt is csak csokit hoz december elején. Az utcákon a gránit útpadka is ugyanolyan volt. A köznek megfelelő kis utca strží csehül, találós kérdés: ez melyik szavunk őse?
Mint mindig, most is volt balesetem: az első reggelen mivel nem fértem be a liftbe, és nem volt kedvem várni, leszaladtam a lépcsőn, amely az elegáns reggeliző helységbe érkezett. Itt százféle ételtől roskadoztak az asztalok. Ej ha, mondom, ezért az árért ilyen elegáns reggeli, az már döfi. Aztán másnap, amikor a liftbe befértem, és felmutattam a szobakulcs-kártyát a lenti ajtónállónak, egy díszítés nélküli, a másikhoz képest ingyenkonyha jellegű menza felé mutatott, melyben 4-5 féle alapvető reggeli volt. Egy napra ügyvezető igazgató voltam én is :)
Visszafelé a tömegközlekedést választottam a taxizás kudarca után. A metrót ugyanaz a szovjet cég építette, mint a miénket, valamint a beléptető rendzser is olyan lógásösztönző, mint otthon (két bolond ország, ahol nincsenek beléptető kapuk). Még az ajtó záródást, és a következő megállót is ugyanolyan hanghordozással jelentik be. A szerelvényeket már újabbra cserélték, és bevezették, hogy egy buszjegy 90 percig érvényes, át lehet szállni vele. A busz sajnos nem Ikarus volt, hanem valami cseh vacak. Mivel semmit sem sikerült megnéznem a városban, még az ajándékba szánt hűtőmágnest is többszörös áron, a repülőtéren vettem meg, mint a hülye sznob üzletemberek.
Úti beszámoló Csehországból
2008.12.12. 00:15 HZ
2 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://nagyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr35818283
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Jimbee 2008.12.12. 09:25:07
És maszarikabenes jól van? :-)
evergo 2008.12.29. 00:17:20
Boldog Ünnepeket és Sok szerencsét és egészséget az Új esztendőben is otthon.
Zsolt Gotlandról
Zsolt Gotlandról