Második Ázsiai utam nem sikerült túl kellemesre.
Eredeti terv szerint egy négy napos traininget tartottam volna ázsiai partnereinknek Szingapúrban. Később ez egy héttel nőtt, mert egy vevőhöz is el kellett volna látogatni.
Ekkor megvették nekem a január 10-23-ig szóló repülőjegyet. Ezután a partner training átkerült Kuala Lumpurba (+ egy Szingapúr-Kuala Lumpur jegy).
Párizsból a repülővel két ingázó mérnökkel utaztam, akikhez képest én nem is vagyok sokat távol: egy filippínó, aki 9 hetes turnusokban Afrikában dolgozik, valamint egy ukrán, aki 6 hónap után kap 3 hónapot otthon.
Szingapúrban elviselhetetlenül párás és meleg a levegő. Közbiztonság nagyon jó. 10 évesnél régebbi épület nincs, és ritka a 10 emeletesnél alacsonyabb épület. Hivatalos nyelv az angol, lakói túlnyomó részt kínaiak. Államformája diktatúra. A drogterjesztésért halálbüntetés jár, szemetelni nem szabad, koldust nem látni.
Első reggelem érdekesen alakult: reggel 9 előtt csak az egyik vette fel a telefonját, de ő pont Hong Kongban volt, így úgy dönöttem, egyszer csak megjelenek az irodában. Miután nem sikerült kártyát elfogadó taxi találnom, és a távolság nem volt nagy, gyalog elindultam. Egy kereszteződést elnéztem, így további 20 percig élvezhettem a szabadtéri szaunát, eddigre már nem fáztam ingben. Érkezést követően, végre felvette a telefont a kontakt (már az épület előtt álltam). Ő meglepődött érkezésemen, nem számítottak rá, épp leltároztak. Szépen visszasétáltam tehát az apartmanba. A hosszú sétát e zord éghajlaton a cipőm sem bírta: lejött a talpa, így egyből cipővásárlással kezdtem Ázsia legdrágább országában.
Már éppen beletörődtem, hogy egyik hetem kilőve, gondoltam bepótolom régóta húzódó feladataimat. Ehelyett főnököm gyorsan rásózott egy Fülöp szigeteki partner nyakára, így + egy Szingapúr-Manila jegy, a Batman hozzám képest otthonülő.
Jegyet csak úgy sikerült foglalnom, hogy ne érjem el vele a Szingapúr - Kuala Lumpur járatot, így folyton üresedésért kellett imádkoznom.
Fülöp szigetek az igazi szegény Ázsia része, akár Mexikóban, mindenki próbál árulni valamit az utcán, sok a gyerekkoldus. Hiába mélyen katolikus ország, az utcán nem kevés prostituált van. Aki pedig nem az, az csak férjhez akar menni gazdag fehérhez. Egyik utcai sütödésnél vacsoráztam (fillérekért) saslik féleséget, közben az eladó már ki is kérdezte, van-e feleségem, szivesen odaadta volna valamelyik lánya kezét. (Ha tudnák, hogy nem minden fehér milliomos...). Egyik nap a szálloda előtt megszólított két férfiből nővé operált prostituált, kérdezték honnan jöttem, válaszoltam, innentől kezdve fél órán át követtek, és próbálták eladni magukat. Mivel a szállodában drága volt a net, "kénytelen" voltam tévét nézni. Elképesztő bárgyú reklámokkal tömik őket: bőrfehérítő, mellnagyobbító, fogyasztó és bőrsimító mérgek (tabletták), az alacsony termet ellen pedig kínzópadszerű gép, ami a lábat és a fejet a kéz által hajtott hajtókar segítségével húzza szét egymástól.
Egy másik este vacsora után egy élőzenés hatalmas csarnokban vásároltunk, ahol volt ingyen wifi, így hajnali kettőig ott dolgoztunk. Híres itt egy bizonyos 'magyar kolbász', gondolom a téliszalámi, nem sikerült találkoznom vele, de mindenki emlegette nekem (sokan ezen kívül Puskást is). Fülöp szigetek feliratkozott azon országok listájára, amelyekbe a családom is elviszem egyszer.
Minden otthonra szánt ajándékot itt vettem meg, itt voltak a legjobb árak. A fizetések az otthoniak fele (arányosan, minden szakmában). Mondjuk egy helyi villamosjegy 80 forint, a kis pléhből készült 15 személyes minibusz (dzsipninek hívják) pedig 50 forint 3 kilométerig. A fehér embert olyan nagy becsben tartják, hogy amikor a dzsipni tele volt, és már nem fértünk volna fel kollégámmal, ketten azonnal felugrottak és leszálltak, még annyit sem tudtam mondani, hogy ugyan már ne vicceljetek, mert el is tűntek.
Ezután visszarepültem Szingapúrba 20 órára (ruhamosás, + helyi templom meglátogatása). Szingapúrban rengeteg keresztény kínai él. Ezután Kuala Lumpur következett. Malajziában az üzleti életben mindenki kínai. Meg is tanultam pár kifejezést (senkiházi bitang, szép lány, köszönöm stb). Az egyik itteni hallván fülöp szigeteki tapasztalatokat, meg akart győzni, adjuk el a lányokat Magyarországra. Mikor mondtam neki, hogy ott viszonylag kiegyensúlyozott a nemek aránya, frappánsan csak annyit felelt, hogy akkor piacot teremtünk: a magyar lányokat meg az amerikaiaknak adjuk el feleségnek. Elég sokféle kínai ételt ettem, voltak jók és rosszak. Mint minden ázsiai országban, ha épp nem pálcikákkal, akkor kanállal és villával esznek az emberek, kés nincs. Csonttányért nem használnak, azokat az asztalon dobálják szét. Az egyik kínai régióból (Hakan) érkezett emberek elképesztően csámcsognak.
Malajzia után még egy nap Szingapúr következett, amikor is 3 vevőnek adtak el, mindenhol sok problémával, folyományaként reggeltől este tízig dolgoztam, reggelire, ebédre nem volt idő, így délután a taxiban úton az egyik vevőhöz a haza, ajándékba szánt csomagok közül bontottam fel egyet.
Otthon közben épp volt pár nap meleg idő, majdnem befejezték a házunkat, amíg távol voltam. Ismét jó volt hazatérni édes otthonomba három kis hercegnőmhöz.
