Beszámolók a nagyvilágból

Beszámoló utazásaimról Spanyolországból, Olaszországból, Mexikóból, Portugáliából, Svédországból, Norvégiából, Lettországból és Észtországból, és a többi...

Látogatók

Friss megjegyzések

Ajánlott olvasmány

Ez rólam is szól (munkatársnőm írta) Mexikói kalandok
Svéd blogok
evergo.blogol.hu
psycho.blog.hu
Itt az egyik történet velem esett meg joemberek.blog.hu
Végül egy gyengébb idegzetűeknek nem ajánlott, vicces, szarkasztikus leírás mindenféle népről:
gyuloltellensegeink.blog.hu

Úti beszámoló Angliából V.

2010.11.15. 23:11 HZ

Egyszer az életben csoda történ és szeptember elején nem munka ügyben repültem. Drága nővérem Londonból át fog költözni Ausztráliába, így egyszer utoljára felkerekedtünk meglátogatni. Kis családom, édesanyám, és nővéremmel közös keresztfiunk, akinek ígértük, ha jól tanul, egyszer kivisszük. Nem sikerült túl jól ez az éve sem, de megelőlegeztük neki a bizalmat, lévén Ausztrália kissé messzebb lesz. Amúgy a család összes tagja "még egyszer utoljára" meglátogatta Mártit Londonban, így a végére jó sokan megfordultak ott. A gépet majdnem lekéstük, mert a körúton csőtörés miatt elképesztő dugó alakult ki. Már megbeszéltük, hogy minden lány keserversen sírni fog, de aztán hála Istennek a gép magától is késett negyedórát. A gyerekek élvezték a repülést, nagylányom megint az egész gépet szórakoztatta. Londonban megnéztünk pár múzeumot, ahol nagy "felfedezést" tettem: látva a kitömött dinókat, kezdett az az érzésem lenni, hogy mind az óriás őshüllők létezése, mind az evolúció kitalálmány. (Valószínűleg nagyon rosszul sikerültek a 100 éve készített dinók, és valójában tényleg nem így néztek ki). Kislányom nem azért visított a dinóknál, mert félt, hanem mert 10 perc után megpróbáltuk kivinni az egyik teremből. A múzeumok azért nem gyerekeknek valók: az egyik előtt nagylányom mondta a nővéremnek, hogy kapja el, és elkezdett előle szaladni, de amikor meglátta, hogy újabb múzeum a cél, akkor megállt, hogy inkább nem szalad. Így nem is erőltettük a továbbiakban ezeket. Természetesen ültünk emeletes buszon elöl megint, metróztunk, vonatoztunk, játszótereztünk. Sajnos szabadságom alatt is napi 1-2 órát dolgozni kellett, így volt, hogy kihagytam a programokat. Megint elmentünk a görkorcsolyás diszkóba, mint a nővérem 30. születésnapja körül, ezúttal az én 30. születésnapom révén. Közben a hely megváltozott kissé, így mi voltunk az egyetlen fehérek, néhány nagymenő hipp-hopp rapper hátragörkorcsolyázó rasztafari pedig nem győzte elkaszálni "táncmozdulataikkal" a kezdőket, beleértve minket, de ezt leszámítva azért továbbra is nagyon jó buli volt. Nővéremen közben meglátszik, hogy gyakorló tanárnő lett, olyan gyors utasításokat adott egy-egy étkezés után, ki mit csináljon, percek alatt ragyogott minden.

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr972451395

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása