Beszámolók a nagyvilágból

     Februárban ismét Tallinnba kellett utaznom, azonban ezúttal nem konferenciára, hanem egy tréningre, amit én tartottam. A vendégek száma 4-5 volt, így lehetett beleszólásom abba, hol eszünk, emiatt sikerült megúsznom az egész hetet kínai, thai stb. étel nélkül. Végre megkóstólhattam az észt konyhát is. Ennek kapcsán egy súlyos mulasztást is pótoltam, megismerkedtem végre a leghíresebb (vagy hírhedtebb) tallinni itallal, a millimallikasszal. Ez egy vodkából, tequilából és tabasco szószból álló, rendkívül ízletes röviditalkeverék. Ezt követően szinte naponta éltem e remek szíverősítővel, amely szükséges volt, lévén Tallin nedves, hideg, és az év 365 napján orkán erejű szél fúj, ami -20 fokban nem kifejezetten kellemes. A következő héten Norvégiába kellett mennem, ami vagy egy napra hazarepüléssel, vagy egy Stockholmi közbeiktatott hétvégével volt lehetséges. A cég az olcsóbb megoldást választotta, ami ellen nem tiltakoztam nagyon, mert a Stockholmi keksz - "másik otthoni keksz" ahogy rajt maradt a nagylányom után - készlet kimerülőben volt otthon. Tallinnból Stockholmba komppal mentünk, az egyik svéd kolléga Porschéjában. Az autó 4 üléses, de a hátsó kettő csak tréfa, a trabantomban viccen kívül nagyobb hátul a lábtér. Hozzátéve, hogy rengeteg csomagot is kellett szállítani, gyakorlatilag beépítettek az autóba, egy lélegzőnyílást kihagyva az orrom körül. Szerencsére mindkét kikötő fél órai útra volt csak a városoktól. Stockholmban óriási hó volt, de szél nélkül. Meglátogattam magyar barátainkat a hétvégén, kislányuk úgy nő, mint a gomba, (akárcsak az enyémek). Ezután hétfőn a szokásos tíz órás, Stockholm - Vinstra autós táv a gyönyörű havas tájon. Vinstrában a messzi északon természetesen csontig hatoló hideg volt, azonban valaki a főnökségből nagyon fázós volt, emiatt 35 fokra fűtöttek bent. Így a levegő teljesen száraz volt, a száraz torkokban pedig kiválóan tenyésztek a bacilusok és vírusok, emiatt szinte mindenki lebetegedett (az előző heti tallinni orkán és a kinti szánkóverseny sem segített ezen). Tehát végigköhögtem az egész konferenciát, és teán éltem, de mire hazaértem, kikúráltam magam.