Beszámolók a nagyvilágból

Beszámoló utazásaimról Spanyolországból, Olaszországból, Mexikóból, Portugáliából, Svédországból, Norvégiából, Lettországból és Észtországból, és a többi...

Látogatók

Friss megjegyzések

Ajánlott olvasmány

Ez rólam is szól (munkatársnőm írta) Mexikói kalandok
Svéd blogok
evergo.blogol.hu
psycho.blog.hu
Itt az egyik történet velem esett meg joemberek.blog.hu
Végül egy gyengébb idegzetűeknek nem ajánlott, vicces, szarkasztikus leírás mindenféle népről:
gyuloltellensegeink.blog.hu

Úti beszámoló sógoréktól

1993.08.25. 21:48 HZ

Ez három, a múlt homályába vesző út története lesz 89 és 93 között... Akkor még nem lehetett cukrászdát nyitni Bécsben. (Gy.k.:ez volt a hivatalos EU melletti kampány egyik bugyuta jelmondata)

    Az első még 91 táján lehetett, nagyjából a Gorenje láz idején (Fiatalabbak kedvéért: amikor a szocializmus végén megnyitották a határokat, a magyarok nagy része kitódult Ausztriába TV-t, hűtőt, mikrohullámú sütőt vásárolni, ezzel felélték az ország valuta tartalékait és majdnem államcsőd lett belőle).
    Egynapos buszos kirándulással elmentünk Bécsbe vásárolni, valamint megnéztük a gänserndorfi szafariparkot. Ekkor láttunk először Kindertojást, ami szenzáció volt, hiszen csokoládé és játék egyben, ilyet el sem lehet képzelni...

     A második és harmadik nagyjából hasonló volt, néhány év eltéréssel. Keresztapám Amstettenben (23 000 fős kisváros) helyezkedett el egy fűrésztelepen, gyakorlatilag mindenesként. Ide többször is kivitte a családtagokat. A telep egy patak mentén helyezkedett el, volt kis mini duzzasztóműve, így villamos energiával ellátta saját magát. A duzzasztó mellett volt egy kis túlfolyó, amelybe magas vízállásnál automatikusan belefolyt a fölösleges víz, alacsony vízállásnál pedig egy kis zsilip segítségével lehetett igen nagy sebességű, mindent elvivő vízárat csinálni a túlfolyó csatornában. Egy alkalommal éppen ennek az alján álltam, amikor unokatestvérem felnyitotta a zsilipet, mire a nagy vízár elsodort engemet, éppen megúsztam, hogy bekerüljek a ház alatt átfolyó, patkányoktól hemzsegő csatornába, de a papucsaimat levitte a lábamról. Ezután a túloldalon kibukkanó és egyesülő patak partját végigjártuk utána, de csak az egyik lett meg.
    Egy másik alkalommal, ugyanezzel az unokatestvéremmel elkezdtünk gyújtogatni a szemetes tartalmát akartuk elégetni. Igen jó ötlet volt, tekintve a fűrésztelepen jelen lévő nem kis mennyiségű fűrészport és faanyagot.
    Valamelyik nap találtunk egy egeret. Nem volt szívünk kiírtani, így el szerettük volna vinni a közeli kukoricaföldre. Sajnos azonban ügyetlen módon elejtettük, a kb. 1 méteres esést pedig elég rosszul viselte, a helyszínen megdöglött. De azért elvittük a kukoricásba, hátha csak elájult. Ausztriában, azon a környéken folyton esik az eső, ezért a kukorica szára vagy 3 méteresre megnő, csak nyúlik, nyúlik, termés meg alig.
    Egyszer elmentünk a Máriacelli kegyhelyre, nagyanyám, nagynéném, keresztapám meg vagy 3-4 gyerek. A szerpentinen a lada fékrendszere felmondta a szolgálatot, nagy nehezen megálltunk, életveszély nem volt, de Amstettenbe vissza kissé reménytelennek tűnt a helyzet, 50 km, gyalog. Aztán nagy szerencsénkre egy mikrobuszos sógor felvett minket, és hazavitt.
    Haza így vonattal mentünk, Györben átszállással. Keresztapám pedig a ladát rövidesen Fordra cserélte.

Szólj hozzá!

Címkék: ausztria bécs amstetten

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr68361235

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.