Beszámolók a nagyvilágból

Beszámoló utazásaimról Spanyolországból, Olaszországból, Mexikóból, Portugáliából, Svédországból, Norvégiából, Lettországból és Észtországból, és a többi...

Látogatók

Friss megjegyzések

Ajánlott olvasmány

Ez rólam is szól (munkatársnőm írta) Mexikói kalandok
Svéd blogok
evergo.blogol.hu
psycho.blog.hu
Itt az egyik történet velem esett meg joemberek.blog.hu
Végül egy gyengébb idegzetűeknek nem ajánlott, vicces, szarkasztikus leírás mindenféle népről:
gyuloltellensegeink.blog.hu

Úti beszámoló Horvátországból

1998.08.14. 20:54 HZ

    Ugyanazokkal a barátaimmal, akikkel még előző évben Dél-Tirolba terveztük az utat, ezen a nyáron Horvátországba terveztünk menni, közben egyikőnknek barátnője lett, így négyen mentünk.
    Az utat jó előre elterveztük, négyszemélyes lakókocsit béreltünk, fejenként 15 000 Ft-ért, ez akkoriban egy csóró gimnazistának nem kevés összeg volt, kellett jócskán költőpénz is, tehát ismét a nyár elején munkát kellett keresnem.
    Ezúttal a Maros-Tisza szög eldugott falujába, Tótkomlósra mentem le napszámosnak, azaz mindenféle mezőgazdasági munkákra. Tekertem uborkát a kihúzott zsinórra, szedtem paradicsomot, krumplit, vezettem Barkaszt és kombi Wartburgot (régen minden zöldségesnek ezek voltak). Keltem 4-kor piacozni menni, és a többi.
    Augusztusban indultunk, a célállomás az Isztriai félszigeten lévő Rovinj volt, olasz-horvát település. (Ez a rész a háborúk előtt Olaszországhoz tartozott). Hosszú útunk végén elcsigázottan, de izgalommal telve vettük át a lakókocsik kulcsát, hogy szembesüljünk a klasszikus 3 személyes (1 ágy keresztben elöl, egy dubla ágy hosszában hátul) lakókocsival. Mit volt mit tenni, az elősátorban aludtam felfújható gumimatracon. Mivel augusztusban éjszakánként azért jelentősen lehűl arra is a hőmérséklet arrafelé is, reggelre lilára fagytam. Másnap már beindítottam a rezsót, egész éjjel ment, így igen jó hőmérséklet lett az elősátorban is. A szomszédban egy négyfős családot etettek meg a négyszemélyes lakókocsi szöveggel, a gond az volt, hogy túlzás nélkül, minden családtag 185 és 210 centiméter között volt. 2 nap után feladták és hazamentek. Mivel a lakókocsi ki volt fizetve, sikerült megegyeznümk a kempingesekkel, hogy megkapjuk az ő kulcsaikat is, a hátralévő 5 nap jóval kényelmesebben telt.
    Egyik nap elmentünk a helyi fjordon hajókázni. A hajós senkije nem volt magyar, de idegenforgalmi édekből egész tűrhetően megtanult magyarul. Ez igen furcsa nekünk, hiszen a környező országokban inkább az a szokás, hogy még aki tud magyarul, az sem hajlandó úgy beszélni a gyütt-ment magyarok kedvéért. Ugyan a túrája "ebéddel egybekötött hajókirándulás" a várakozásokat alulmúlta (ebéd fejenként 1 girhes hal krumplival), de a magyar tudása miatt megbocsátottunk neki.
   Akkor még ifjak voltunk, így meglehetősen  sokat ittunk, egy alkalommal meg is betegedtem tőle, és a város fő utcáján bizony kikéredzkedett a vacsorám.
    A víz rendkívül sós volt, akkor még nem voltam a tengerhez szokva, így hamar megittam a napi sóadagomat. Volt a közelben egy kis sziget, arra átúsztam, majd mivel semmi nem volt ott, visszaúsztam a partra. Hazaúton nem emlékszem semmi emlékezetesre.
   

   

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr70361188

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.