Beszámolók a nagyvilágból

Beszámoló utazásaimról Spanyolországból, Olaszországból, Mexikóból, Portugáliából, Svédországból, Norvégiából, Lettországból és Észtországból, és a többi...

Látogatók

Friss megjegyzések

Ajánlott olvasmány

Ez rólam is szól (munkatársnőm írta) Mexikói kalandok
Svéd blogok
evergo.blogol.hu
psycho.blog.hu
Itt az egyik történet velem esett meg joemberek.blog.hu
Végül egy gyengébb idegzetűeknek nem ajánlott, vicces, szarkasztikus leírás mindenféle népről:
gyuloltellensegeink.blog.hu

Úti beszámoló a GULAGról

2008.03.01. 19:21 HZ

Kedves Mindenki!
    GULAG, annyi mint Goszudarsztvennoj Upravlényije Lágerej – Táborok Állami Igazgatósága. Szóval az elmúlt hét második felét itt töltöttem, a későbbiekben részletezem, miért is éreztem így magam Észtországban.
    De ne menjünk ennyire előre, folytassuk, ahol előző héten abbahagytam, lett barátaimnál. A hétvégén megnéztem egy pár múzeumot és templomot, és a következő meglátásaim lettek:
-Az ortodox templom gyönyörű, szépen feldíszített, festményekkel, szobrokkal, de nincsenek padok. Tehát az öreg nénikéknek is végig kell állni a 2 órás ortodox misét.
-A lengyelek mindenütt ott vannak. És olyan számban, hogy van saját nyelvű katolikus miséjük, ez igaz Norvégiára, Svédországra, és Lettországra is (és gondolom minden Nyugati országra).
-Van jó pár múzeum, meg is néztem párat, de nagyon sok teremben vagy nem volt címkézés, vagy csak lettül, így nem tudtam, éppen mit nézek. Ezen kívül, a teremőrök néha eltűnnek, így többször előfordult, hogy egyedül hagytak a ki tudja milyen értékes kiállított tárgyakkal.
    Hétfőre „Egyedi Peti” levágta a szakállát, így fiatalodott 20 évet. Ebéd során egy észttel és két lettel elbeszélgettünk a közbeszerzésekről, állami építkezésekről, és kiderült, nem mi vagyunk az egyetlen ország, ahol nem tehetjük tűzbe kezeinket ezen döntéshozókért.
    A gulyásleves igen népszerű erre, hiszen a napi menü egy másik helyen is tartalmazta, de ott épp mást ettem akkor. (Igen, volt benne káposzta). A lett férfiak folyton ingben és nyakkendőben vannak, a nők egy része, a kislányok túlnyomó része pedig -20 fokban is szoknyát visel, vékony nejlonharisnyával.
    Kedden munka után elindultunk negyedmagunkkal a szolgálati hibrid autóval Tallinba, a kötelező „kezdők konferenciájára”, ahová eddig egyéb teendők miatt egyikőnk sem jutott el. (2 lett, egy orosz és magam). A hibrid autó igen mókás, lassú tempónál elektromotor hajtja, gyors tempónál benzines, vicces amikor bekapcsol a motor, és a troli autóvá válik.
    Észtországban sok „ismerős” mellett néhány új arc is volt a kezdők között. Említésre érdemes Frank Bakcsy, a magyar nevű de magyarul nem tudó Ausztrál, 40 éves, de aranyos ember (tiszteletbeli magyarnak fogadtam, mert elég magyaros stílusú humora van, az 56-os menekült apjától tanulhatta). Dragan, a szlovén, aki igen vicces volt, egy jellemző példa: A szoftverünkben igen elterjedt a számlák, rendelések, emailek, stb. egymáshoz linkelése, mely egérrel végezhető „Drag and drop”, erre ő folyton a saját nevével viccelődött „Dragan, drop” (Dragan, dobd el). Teljesen infantilis volt, így amikor épp nem GULAG volt, nevetni is lehetett rajt. De miért is volt GULAG?
    (1) A konferencia vezetője egy 24 éves osztrák törzsőrmester lány, aki úgy érzi, ő szellentette a passzát szelet, olyan modorban tudja néha kioktatni a nála akár 15 évvel idősebb alkalmazottakat, hogy kinyílik a bicska az ember zsebében. A másik egy lengyel lány, ő nem ilyen nagy arc, csak szőkenő-stílusú ember volt. Mindkettőnek igen befolyásos barátja van a cégen belül, az elsőnek Erik, a viking programozó (nagy tudású), az utóbbinak a tulajdonos, így nem ajánlatos elküldeni őket melegebb éghajlatra. Jellemző példa: egyik este, a kötelező vacsorán Dragan nem öltönyben jelent meg, erre a két „hölgyemény” majdnem szívinfarktust kapott, hogy ezt hogy képzelte, és félrehívták fejmosásra. Szombat este, a vacsorán is kifogástalan üzleti ruhában kellett megjelenni, tehát hétvégén, a konferencia befejezte után is.
    (2) Ez távollétem második hete volt, ilyenkor mindig hullámvölgybe kerülök, számolom a napokat és órákat a hazaútig, nagyon jó dolognak kellene történnie, hogy ne így érezzem.
    (3) Az étel. Tudjuk, ez milyen fontos a férfiaknak. Minden áldott nap ebédre és vacsorára ázsiai helyre mentünk (talán anyagi okokból, talán mert a két hölgyemény azt szereti). Én nem vagyok ennek nagy barátja, de mindent megeszek. Túl 8 egymást követő kínai, indiai, táj, mongol étkezésen ott tartok, hogy ha valaki ázsiai ételt tesz elém, keresztüldöföm a pillantásommal.
    (4) A szállás. A szállás egy gyönyörű ódon belvárosi házban volt, melyben kandallók is vannak, igen hangulatos. Az a tény azonban, hogy egy másik apartmanban elment a víz és ide kellett költöznie minden férfinak (összesen 7), albán tömegszállás hangulatot eredményezett, fürdőszoba beosztással, a különböző bioritmusok miatt konstans nem alvással párosulva.
    (5) Szabadidő. Ahogy GULAGon várható, ilyen nem volt, reggeltől estig konferencia, délben és este a kötelező ázsiai ételnek jóindulattal nevezhető szemét elfogyasztása öltönyben a kápókkal. A városból tehát keveset láttam, az a kevés egyébként szép volt.
    Tallin reptere ellentéte a megalomániás németeknek: körülbelül akkora, mint egy közepes város vasútállomása, csodállom, hogy tud ennyi gép fel és leszállni ott. Mondjuk a terminált éppen most bővítik háromszorosára, azzal elmegy majd egy kisebb város repülőterének.
    Hazaúton azt hittem, már nem érhet meglepetés ennyi repülés után, de tévedtem: Prága fölött rettentő szélvihar tombolt, ezért a leszállás előtti tizenöt percben a repülő hullámvasútként himbálózott. Megtudtam, mi a tengeri betegség. Minden erőmmel arra kellett koncentrálnom nagy sóhajtozva, hogy a nemrég megevett pizzaszelet ne jöjjön ki belőlem. Észt szomszédom jóindulatúan elterelő beszélgetésbe kezdett, nyugtatott, hogy mindjárt leszállunk, mert azt hitte, a félelem a bajom. Aztán mikor elmondtam az okát, megnyugtatott, hogy van ennél nagyobb vihar is, a kis gépek ilyenkor akár teljesen az oldalukra fordulnak. Végül megnyertem a háborút, remegő kézzel és gyomorral, de leszálltunk a pizza feljövetele nélkül. Remegő lábaimmal aztán rohanni kellett, mivel menetrend szerint öt percem volt a beszállásig. Otthon kis családom várt a reptéren, nagy örömet okozva nekem.

Szólj hozzá!

Címkék: észtország tallin

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr15361049

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.