Beszámolók a nagyvilágból

Beszámoló utazásaimról Spanyolországból, Olaszországból, Mexikóból, Portugáliából, Svédországból, Norvégiából, Lettországból és Észtországból, és a többi...

Látogatók

Friss megjegyzések

Ajánlott olvasmány

Ez rólam is szól (munkatársnőm írta) Mexikói kalandok
Svéd blogok
evergo.blogol.hu
psycho.blog.hu
Itt az egyik történet velem esett meg joemberek.blog.hu
Végül egy gyengébb idegzetűeknek nem ajánlott, vicces, szarkasztikus leírás mindenféle népről:
gyuloltellensegeink.blog.hu

Úti beszámoló Szlovéniából

2008.04.13. 21:20 HZ

    A svéd és UK iroda managerei leveleznek a szlovéniai „IT weekend” nevű szaktréningről:
- Svédországból épp senki nem tud elmenni sajnos, pedig igen érdekes témakörök lesznek bemutatva.
- Az angliai irodából sem, mert pont mi is tartunk egy képzést akkor.
- Mi lenne, ha elküldenénk Zoltánt?
- Igazad van, küldjük el őt.
    Így kerültem a horvátok mellett az egyedüli kedves szomszédainkhoz. Mivel Fehérvárról van közvetlen vonat Szlovéniába, (ugyan Maribort, a célállomást kb. 30 km-rel elkerülve), egyből mondtam mindenkinek, hogy inkább azzal mennék, mint Fehérvár-Budapest-Graz-Maribor, vagy Fehérvár–Budapest-Ljubljana-Maribor útvonalon, melyek mindegyike legalább kétszer hosszabb lett volna.
Csakhogy úgy alakult, hogy pont utazásom előtti vasárnap délután jelentették be az újabb vasutas sztrájkot. Egész délutános hiábavaló telefonálás után (buszkapcsolat nincs e szomszédunkkal), már épp a kocsis fuvarom szerveztük, mikor is végül a MÁV befejezte a sztrájkot. Az úton sok hegy mellett ment a vonat (Bakony és társai), furcsa volt alföldi pályához szokott szememnek, hogy néha félelmetes mélységek, néha szinte falként meredő hegyek voltak mindkét oldalon. A vonatokat errefelé nem divat firkálni, ide még nem ért el a  „hűderepperek vagyunk” dekadens szubkultúra divatja, a veszprémi, zalaegerszegi állomáson egy firkáltat sem láttam.
    Szlovénia nagyon hasonlít Magyarországra, az emberek mentalitása, az ételek, ugyanazokon nevetnek, mint mi, ugyanazokat a vicceket mesélték. Mindenki volt már Magyarországon, és tud is egy-két szót magyarul. Ők az egyetlenek, akik minden támogatást megadnak a magyaroknak (pl. a nemzetiségi területeken a szlovéneknek is kötelező a magyar), de az itteni kis létszámú közösség hanyatlását egyelőre nem sikerült megállítani. Az itteni ételadagok eszméletlen nagyok, sokszor alig bírtam megenni. Szlovén tradicionális konyháról nem beszélhetünk, hanem a környező országok jobb ételeit készítik helyi módon. (Van „bogrács”, pogácsa, stb.) A gazdaság állapota jobb, pl.: itt is nagy hangárokban vásárolnak, de itt a vezető láncok a Spar kivételével helyi kézben vannak, tehát nem „ósanba” „tecsóba” hanem „obradicsku obradák”ban költik a pénzük. Ugyanakkor a 2 milliós piacra nem készítenek külön nemzetközi termék csomagolást, hanem ugyanabban adják el, mint nálunk. Első általában magyar nyelvű tájékoztató, aztán lélekszám csökkenő vagy ABC szerinti sorrendben a többi környékbeli nyelv, teljesen otthon érezheti magát az ember.
    Az itteni iroda és apartman is szocialistább egy kicsit a nyugatiaknál, kései 80'as évek stílusa. A helyiektől elég sok érdekes és szerencsétlen dolgot megtudtam: Denis, aki gyermekét 2 naposan elhagyta az anyja, így anyja és apja volt a kicsinek, amíg nem talált új párt. Ő egyébként focista szeretett volna lenni, nem könyvelő, de 18 éves korosztályos válogatottként teljes térdszalagszakadást szenvedett. David, aki feleséget keres, de a mai világban ez nem egyszerű. Mladen DESPOTOVICS (nomen est omen), a hatalmas, félig szerb félig szlovén, aki szerető despota módjára viselkedik terhes feleségével. Vicceiért a magyar feleségek megsértődnének, a svédek válnának, de Rosvita csak nevet rajtuk. Elképesztő dolgokat mesélt élményeiről a délszláv testvérháborúk idejéről, amikor a határ közeli magyar falvak lakói példát mutattak emberségből. (Ingyen szállás menekülteknek, egymástól eltiltott Délszláv országok lakói találkozhattak náluk, stb.). Végül Dragan, akinek barátnője épp most vesztette el 2 hónapos magzatát. Hiányzott Maja, akivel a „kezdő tréningen” találkoztam. Kirúgták, hivatalosan nem elég biztos tudása miatt, pletykák szerint pedig azért, mert nem tetszett a tulajnak hogy úgymond kevéssé szép volt.
    2 nap irodai munka után az IT weekendre áttelepültünk egy falusi házba, ami az EU pénzekből csúcs modern, de tradicionális felújítást kapott, például hagyományosnak látszó, de vákuumos dupla üvegű ablakok, a fa bútorok mellett azért a pincében volt kivetítő és (2 nap technikai problémától eltekintve) vezeték nélküli internet is, emellett megvolt a régi traktor, kézi tekerős késköszörű stb. Az itteni szőlők nem tőkék, hanem fák, akár 4-5 méterre elvezetett ágakkal. Egyébként a világ legöregebb élő szőlőtőkéje illetve fája Maribotban van: 400 éves.
    A repülőm 7:50 kor szállt fel Ljubljanából, így valamelyik szerencsés kolléga kelhetett 4:40-kor. A nyertes David lett, aki nyomban meg is szervezett egy randevút egy társkeresőn egy ljubjanai lánnyal. Ha összejönnek, nekem is szerepem lesz benne, hogy végre családja lesz. Ahogy távolodtunk a Dráva parti Maribortól, a táj, a házak magyar helyett inkább osztrákra kezdtek hasonlítani, égig érő havas hegyekkel. Célállomás Stockholm, frankfurti átszállással. A Frankfurt környéki erdőben továbbra is millió köbméter szám rohad a kidőlt fa, gondolom szútenyésztés a cél, fűteni meg nem szeretnek.
    Hatalmas hibát követtem el Frankfurtban: nem néztem utána, milyen géppel megyek. És bizony, fapados volt. A reggeli már messze volt, majdnem éhen haltam a gépen, azért 1200 Ft apró sütiért, 1500 Ft szendvicsért nekem sok lett volna, alig vártam, hogy Stockholmban ehessek valamit.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr63424198

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jimbee 2008.04.13. 22:09:33

Be is írtam magamnak a piros pontot!