Beszámolók a nagyvilágból

Beszámoló utazásaimról Spanyolországból, Olaszországból, Mexikóból, Portugáliából, Svédországból, Norvégiából, Lettországból és Észtországból, és a többi...

Látogatók

Friss megjegyzések

Ajánlott olvasmány

Ez rólam is szól (munkatársnőm írta) Mexikói kalandok
Svéd blogok
evergo.blogol.hu
psycho.blog.hu
Itt az egyik történet velem esett meg joemberek.blog.hu
Végül egy gyengébb idegzetűeknek nem ajánlott, vicces, szarkasztikus leírás mindenféle népről:
gyuloltellensegeink.blog.hu

Stockholm IX.

2008.09.06. 20:23 HZ

    Még a múlt héten elfelejtettem megírni, milyen is az emancipált svéd nő. Jesscia, a kolléganőm jött a legnagyobb csomaggal a vonatra. Az első néhány fel és leszállásnál segítettem neki, de szó szerint nagyon rossz néven vette, gondolom azt hitte, én azzal nem tartom őt egyenrangúnak. Így az utolsó alkalmakkor csupán azt reméltem, nem kap sérvet hatalmas erőlködés közben.
    Egyre hidegebb van, ősz anyó kis sárga és barna foltokat festett a fákra.
   Szombaton végre felkerekedtünk, és elmentünk a 150 km-re található szafaripark, állatkert, akvárium komplexumba, Kolmårdenbe. Ugyan szakadt az eső, de úgy gondoltuk, lehet, hogy az utolsó esélyünk, mielőtt télre bezárják őket, ezen kívül reménykedtünk benne, hogy csak eláll majd. Mikor odaértünk, még javában szakadt. Sebaj, gondoltuk, a szafari parkban autóval leszünk, majd az állatkertre csak eláll. A park gyönyörű volt. A növényevő, zömében afrikai állatok többsége tető alatt várta az eső végét.
Egyikük az amelyik az eresz alá húzódott, mint egy kismadár.

Az éhezők persze azért elmentek enni.

Volt néhány csoport, amelyik dacolt az idővel.

A Húsevők mind keménykedtek, mit nekik valami eső, ők mások keservesen beépített fehérjéit fogasztják, van miből energiát pazarolniuk. A farkasok és a medvék egymást kergették, a következő koreorgáfia szerint: 2 farkas elkerget egy medvét. Ezután 3 medve visszakergeti a farkast. Ezután jön 10 farkas medvét hajtani. Végül vérre azért nem mentek.

Ezután megtekintettük a tropikáriumot, ami nagyjából a budatétényi Camponában találhatóhoz hasonló, de lévén régebbi, gazdagabb, itt nagyobb a cápa, ahogy a mellékelt ábra mutatja.

Végül elértünk az állatkerthez, még mindig szakadó esőben. Delfint viszont egyikünk sem látott még, ezért úgy döntöttünk, bemegyünk. Itt levizsgázott kislányomnak a Karslkogában, Ilditől, a pszichiátertől kapott esőkabátja (jelesre), a feleségem új széldszekije (jelesre), valamint az én sima pulóverem (elégtelenre) vizhatlanságból. A delfinárium a túlvégén volt az állatkertnek, a műsorig nem volt sok időnk, így szinte végig szaladtunk. Egyedül a kiválóan felépített tigrisháznál álltunk meg, ahol a nézők egy földbe süllyesztett, Moszkva-Vlagyivosztok feliratú buszból közelről is megnézhették a húsra ácsingózó tigriseket. A delfin bemutató pazar volt, ha valaki olyan helyen jár, ahol tartanak delfineket, feltétlen nézze meg. Mondanom sem kell, kislányom egyik alapszava a delfin, az l és f nehézsége miatt "dein"-nek ejtve. A delfinárium előtt aranyos kis babakocsi tároló volt, az élet ilyen gyermekbarát apróságaihoz nagyon értenek a svédek. Az állatkert kiválóan volt felépítve, voltak benne játszóterek, még strand is, hangulatos lehet nyáron (azon a pár meleg napon) az állatok között strandolni. Mire véget ért a bemutató, az eső is elállt. Felfedeztük, van egy libegő, ami végigmegy az állatkert felett, sőt a szafari park egy része fölött is. Most, hogy már úgysem esett, és sétálhattunk is volna, ezt is kipróbáltuk.
    Már-már kezdtem azt hinni, a svédek mégiscsak rendes emberek, de vasárnap megint felboszantottak: a játszótéren ott voltak vagy tizen (kivételesen csak svédek), beszélgettek. Mikor odaértünk, merőn rám néztek. Ebből következően hangosan rájuk köszöntem, majd ismételten, de semmi válasz nem volt. (Civilizáltabb országokban az emberek köszönnek, ha a játszótérre mennek, példát mutatva a kicsiknek) Azt hittem, ez nekem, idegennek szól, de miután szép lassan elszivárogtak, és EGYIK SEM köszönt el, rájöttem, itt nem divat köszönni.
    Hétfőn tűzriadó próba volt az irodában, ami nem csak egy „kiszaladunk, megvagyunk, vissza dolgozni“ stílusú program volt, hanem tűzoltósággal, füsttel, kimentett fabábuval megtartott műsor, cserébe az egész délelőttünk elment.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr7651523

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szabolcs 2008.09.09. 10:33:35

Ez a koszones dolog valtozo, a szomszed kislany (Alexandra baratnoje) csak honapok utan kezdett el magatol koszonni, miutan mi konzekvensen rakoszontunk.
Ellenben a szulei mindig koszontek/koszonnek amikor jottek erte. De olyat is tapasztaltam, h a legnagyobb fiunk baratja meterrol integet/koszon pedig csak elbiciklizett mellettem amikor mentem valahova autoval. Nyilvan Karlskoga kisvaros, de ahol mi lakunk teljesen ismeretlen emberek is ramkoszonnek/integetnek az utcaban, mert ott lakunk. sot volt olyan elmenyem is, hogy a szomszed kezdemenyezet parbeszedet ami elsosorban az en tudatlansagom miatt nem sikerult tul hosszura.

szil5 · http://psycho.blog.hu/ 2008.09.12. 18:15:57

Igen és tanulékonyak is. Karlskogaban a kórházban is nagyon a vegyes felhozatal, a világ minde orszságábol vannak dolgozók. Mindenki, aki valahonnan máshonnan való, előreenged az ajtóban. És láss csodát néhányszor már svéd kollega is előreengedett, sőt kinyitotta előttem az ajtót. Igaz nyugdijhoz közeálló korúak voltak.
Régebben itt sem tombolt talán ez a türerőltetett fenimizmus.