Beszámolók a nagyvilágból

Beszámoló utazásaimról Spanyolországból, Olaszországból, Mexikóból, Portugáliából, Svédországból, Norvégiából, Lettországból és Észtországból, és a többi...

Látogatók

Friss megjegyzések

Ajánlott olvasmány

Ez rólam is szól (munkatársnőm írta) Mexikói kalandok
Svéd blogok
evergo.blogol.hu
psycho.blog.hu
Itt az egyik történet velem esett meg joemberek.blog.hu
Végül egy gyengébb idegzetűeknek nem ajánlott, vicces, szarkasztikus leírás mindenféle népről:
gyuloltellensegeink.blog.hu

Stockholm X.

2008.09.11. 10:41 HZ

    Kedden megint fura pókkal találkoztam. Autók által nemigen használt földúton az út bal szélén, a kisebb sárt követve bicikliztem. Egyszer csak hirtelen megjelent agresszívan csengetve egy pacák, én lementem a fűre, de ott is utánam jött, majdnem elestünk. Nem értettem ponstosan mit kiabált felém, de a baja az volt, hogy mindenképp jobbról akart kerülni, ha az útról lehúzódom, az nem elég.
  Mivel labdarúgó válogatottunk Stockholmban vendégeskedett, kötelességünknek tartottuk, hogy szurkoljunk nekik. Zászlót a magyar házból szereztünk, itt megtudtuk, mindenféle érdekes programok vannak (varrás, nyelvtanulás, gyermekműsorok) ingyen, közösségépítési céllal. Svédországban egyébként 32 000 (!) magyar él, ebből 5 ezer Stockholmban.
   Az állítólagos lepukkant stadion jobb volt bármelyik otthoninál, mivel a lelátó körben fedett volt. Jól játszottak a fiúk, a nagyszámú magyar közösség folyamatoan szurkolt., sajnos azonban 2:1-re kikaptunk. Egy hónappal, de kislányom volt a legfiatalabb szurkoló. Többségében kint dolgozó magyarok voltak. Tanúja lehettem egy kisfiú magyarságvesztésének: hiába a magyar szülők, ő itt járt oviba, iskolába, ő már a svédeknek szurkolt. Ezt halkan mondta nekem, gondolom a szülei nem örültek neki.
   Hétvégére megint el kellett utaznom, „IT weekend“-nevű, sok sok tréninggel és némi csapatépítéssel fűszerezett képzésre, vidékre, mucsa-röcsögére. A képzés a helyi művelődési házban volt, (=könyvtár+óvoda+közösségi ház egyben). Így a szünetben kerülgettük az édesebbnél édesebb, a könyvespolcok között totyogó apróságokat. A városban a helyi vaskohó miatt enyhe koksz illat terjengett.
   Csapatépítésként egyik nap szokásos erdei ügyességi/kommunikációs játékot követően fociztunk egyet. Egy idő után odajött 4-5 cingár kislány, játszanának ellenünk. Rendesek voltunk, engedtük, és nagyon meglepődtünk, ugyanis kiválóan játszottak, csak +30-40 kilónknak és +15-20 évünknek köszönhettük, hogy nem kaptunk ki. Mire ezek felnőnek, már a svéd női válogatott ellen sem lesz esélye a magyar férfi válogatottnak. Ezután megismerkedhettem a hagyományos, tengerparton lévő, fatüzeléses szaunával. Itt a kályha a villanykályhánál jóval nagyobb meleget termel, amikor vízzel leöntik, a forró gőz leégeti az ember fülét és orrát. Miután már-már megfőttünk, belevetettük magunkat a kb. 12 fokos tengerbe, ez élesebb, mint a levegővel teli hó. Aki ilyenen edz, sosem betegszik meg.
   Vasárnap aztán megtudtam, milyen az, amikor 10 évig nem fut az ember, majd 1 órát intenzíven focizik. A terminátor hozzám képest gördülékenyen, lágyan jár.
 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr67658355

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

teso 2008.10.06. 17:47:12

Csak azert irok, hogy legyen itt is egy komment...mar alig varom, hogy en is menjek hozzatok, szamolom a heteket...
cuuuuuuuuuuuuuuuppp