Beszámolók a nagyvilágból

Beszámoló utazásaimról Spanyolországból, Olaszországból, Mexikóból, Portugáliából, Svédországból, Norvégiából, Lettországból és Észtországból, és a többi...

Látogatók

Friss megjegyzések

Ajánlott olvasmány

Ez rólam is szól (munkatársnőm írta) Mexikói kalandok
Svéd blogok
evergo.blogol.hu
psycho.blog.hu
Itt az egyik történet velem esett meg joemberek.blog.hu
Végül egy gyengébb idegzetűeknek nem ajánlott, vicces, szarkasztikus leírás mindenféle népről:
gyuloltellensegeink.blog.hu

Úti beszámoló Tallinból és Stockholmból

2009.05.24. 00:48 HZ

 

    Ez az utam nem sikerült kimondottan szokványosra. Az elutazásom hajnalán eleve 2-3-ig kellett volna dolgoznom, és fent felejtettem magam Skypon, ahol megtalált a főnököm 1 óra tájban, hogy egy amerikai vevő hisztizik, és azonnali segítséget követel. Folyományaként reggel 7-re végeztem. Ezután már rohannom kellett a reggeli gépre. A lift pedig úgy gondolta, ráérek, és beszorultam. Fél órai kiabálás és telefonálás után végre jött egy szerelő és kiszabadított. Ezután már csak egy kis dugó kellett Pesten, és lekéstem a gépem Tallinba. Ott a helyszínen kellett másik gépre jegyet vennem, természetesen a számlámon nem volt annyi pénz. Némi telefonálás után a bank közölte, a lekötött betétek feltörése 24 óra. Így apósom volt olyan kedves, és lediktálta a bankkártya számát, és így sikerült megvennem a jegyet. (Volt egy 3. jegyem is, mert eredetileg nem mentem volna Tallinba, hanem közvetlen Stockholmba, így lett 3 jegyem egy útra.)
    Tallinban most nem volt nagyon rossz idő, fárasztó training és éjszakai munka töltötte ki az időmet. Akárcsak múltkor, ezúttal is Ázsiai (+ egyszer Afrikai) ételeket kaptunk, legközelebb Tallinba megyek, minden napra viszek szendvicseket. Minden tiszteletem azon olvasók előtt, akik képesek akár heti többször kínait enni... Volt ott két finn, és elképesztő bohócok voltak, esténként annyit nevettem rajtuk, mint talán utoljára a gimnáziumban. Mind a ketten 30 és 40 közötti családapák voltak, akik örök gyermekek maradnak.
    A tréning vasárnap este véget ért Tallinban, onnan költséghatékonyság miatt Stockholmba hajóval mentünk, 16 órás úton. Nekem már a lengyel komp is tetszett, de ez más volt. A különbség olyan, mint otthon a 30 éves MÁV vagonok és az új vonatok. Mindkettő sínen megy, mindkettőben van WC, ablakok, ülések, mégis egészen mások. Ebben a hajóban is hasonló funkciók voltak, de pl. a kabinokban tv is volt, a hajóban pedig mozi helyett egy kétszintes lokál volt, pont olyan, mint az összes filmben a maffiózók találkahelyei. Táncosok, énekes, bűvész váltotta egymást (nyilván nem a világ legprofibb csapata, de egy hajón ez nagyon szokatlan volt nekem). Volt vezetén nélküli internet is, úgyhogy a lokálból tudtam dolgozni is, elképesztő, mi minden lehetséges ma már...
    Stockholmban csodálatos tavasz volt, pont olyan, mint e képen egy évvel ezelőtt.Kicsi Zsófi Virágom még nem utazhatott, de legközelebb már jönnek velem ők is a “másik otthonba”, ahogy nagylányomnak megmaradt Svédország.
    Hétfőn kötelezően részt kellet vennem egy céges vacsorán, és mmmm... Táj étterembe mentünk. Másnap az emésztőrendszerem sztrájkba lépett, és azt mondta: NINCS TÖBB ÁZSIA!!!
    Meglátogattam Krisztit és Jánost, itteni barátainkat, Krisztinek szép nagy hasa nőtt, már csak pár hét és megszületik kisbabájuk.
    Hazafelé sem volt esemény nélküli az út, a Lufthansa ismét kitett magáért: “szokás szerint” késett fél órát, így a Müncheni csatlakozást új 400 méteres világrekordot érő futással tudtam csak elérni. 
    Hál'Istennek, a csomagom az otthonra vett svéd ételekkel is megérkezett, nem ment kárba semmi hűtendő.

 

 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr581140050

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pixell 2009.05.24. 14:41:50

Hm, a főnöködet jól s*ggbe kéne rúgni, de nagyon dúúrván ám... elég abszurd ez a betétfeltöréses história. Azért mindennek van határa, nem?

HZ · http://nagyvilag.blog.hu 2009.05.24. 20:27:53

A főnökömet valóban seggbe kéne rúgni, de nem ez miatt (már elszoktam a céges bankkártyától, teljesen normális, hogy én hitelezek mindent hónapokig), hanem olyanok miatt például, hogy miután két éjszakát végigdolgozom, + egy teljes hétvégét meg egy szabadnapot, nem hajlandó arra, hogy két napot lecsússzak, szerinte mindez egy nappal ér fel. + száz és száz ehhez hasonló történet.