Beszámolók a nagyvilágból

Beszámoló utazásaimról Spanyolországból, Olaszországból, Mexikóból, Portugáliából, Svédországból, Norvégiából, Lettországból és Észtországból, és a többi...

Látogatók

Friss megjegyzések

Ajánlott olvasmány

Ez rólam is szól (munkatársnőm írta) Mexikói kalandok
Svéd blogok
evergo.blogol.hu
psycho.blog.hu
Itt az egyik történet velem esett meg joemberek.blog.hu
Végül egy gyengébb idegzetűeknek nem ajánlott, vicces, szarkasztikus leírás mindenféle népről:
gyuloltellensegeink.blog.hu

Úti beszámoló Csehországból III.

2009.06.27. 23:08 HZ

  Mostanában nem kell annyit utaznom, amit természetesen nem bánok nagyon. Otthon Zsófi Virág megduplázta súlyát, nővérkéje szeretgeti rendesen. Két gyönyörű lány...  Közben eladtuk a lakásunkat, és építkezünk, kihasználjuk a megszűnő szocpolt, és iszonyatosan eladósodunk.

   Végül a Prágai vevőnkhöz azért elutaztam, túl sok pénzük van, és szeretik egy részét a könyvelőprogramjukra költeni. Egy napra szerettek volna meghívni, de azért kettőre rábeszéltem őket (különben az általuk fizetett díj 70%-a utazás lett volna, így csak a fele az).

   Csütörtök reggel azután megértettem, miért volt olyan drága a repjegy: business classon utazhattam a vezérigazgatók között. Először hoztak egy forró, fertőtlenített kendőt, hogy királyi kezecskéink tiszták legyenek. Majd porcelán tányéron tojástrántottát kaptam sült szalonnával, gyümölcssalátával, joghurttal. Ezen kívül többször kérdezték, szomjas vagyok-e (1 óra alatt igen meg lehet szomjazni). 

   A múltkor az egyik ott dolgozó adott aprót buszjegyre (amióta egy taxis szemtelenül lehúzott Prágában, busszal járok, a tömegközlekedés Budapesthez hasonlóan jó.) Hálából vettem neki egy kis konyakmeggy desszertet, amit aztán sikeresen fent hagytam a gépen, talán majd legközelebb.

   Mivel most ők egy napot terveztek, azt feltételeztem, egyszer az életben megnézhetem Prágát, nem lesz túl zsúfolt a program. Délig körülbelül így is állt a helyzet, aztán délutánra kiderült: megint lefekvésig tart a munka, majd éjfélre már végeztem is. Volt ott egy keletnémet, vezető beosztású nő, aki fiatalon sokat csövezett a Margit szigeten (a szegényebbeknek nem volt pénzük hotelre, így ott aludtak, amíg a rendőrök el nem kergették őket, vagy toloncolták át őket egy Pesten kívüli kempingbe). Tanult magyarul esti iskolában, egész sokat tudott. Minden cseh is volt már Magyarországon, és tudott pár szót. Mikor ebédkor mindenki elmondta a maga pár magyar szavát, úgy tűnt az egész, mint egy magyar társalgás: nagyhatalomnak éreztem magunkat. Ilyen lenne minden nemzetközi beszélgetés, ha nem csúsztunk volna le az utóbbi 500 évben egy Schenkiházy országgá.

   Este a szállodába érve meglepetés várt (mint a repülőn), itt is az 'executive', igazgatói emeleten jutott szoba. (Gondolom a hotel tele lehetett). Annyi volt a különbség a normál üzleti szobához képest, hogy jobb volt az internet, újabb a tv, és nem csak falra erősített folyékony szappan volt, hanem kis dobozos is, amit én mindig szuvenírként kezelek, ezen kívül azt hiszem nagyobb volt az ágy is.

   A vevő kozmetikai termékeket forgalmaz, búcsúzóul kaptam egy adag női parfümöt, ha tetszik a Katának, akkor a vevőikké is válhatunk.

   Hazafelé cseh gép hozott, nem Malév, és ugyan porcelán tányéron, de kevésbé finom ételt hoztak. Volt viszont egy kb 150 kilós ember, (biztosan nagy fejes), aki kocsmában érezte magát, és megivott 3-4 sört és 2-3 viszkit, nem győzte a kezét feltenni, hogy "még, még".

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr141212690

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.