Munkáltatóm főrészvényese az utóbbi évben folyamatosan úton van, ő a bolygó hollandi.
A konferenciákat, megbeszéléseket is szereti emiatt különlegesebb helyekre tervezni. Múlt hónapban volt egy középvezetői megbeszélés, melyre minden európai kisfőnök odautazott, azaz egy nap utazás, meeting, egy nap utazás vissza. A jegyárak miatt nem kell aggódni, a szardínia osztályon sok átszállással minden jegy befér 800 euróba.
Most egy 'nemzetközi tanácsadói' konferenciát tartottak, ezúttal Phuketben, ahová én is hivatalos voltam. A cél ezzel e munkatársak jutalmazása, motiválása. Rajtam kívül mindenki végig 'Váó' hangulatban volt, a többiek ugyanis nem hagytak otthon ilyen kis angyalokat, meg a legtöbbeknek a társuk is ott volt, nálunk nem ritka a munkatársi kapcsolat.
A legolcsóbb jegy ezúttal egy 5000 km-es kitérővel, Londonon keresztül történt. Ferihegyen láttam Erdő Pétert. Londoni dugó miatt egy órát a gépben üldögéltünk még idehaza, ahol is a pilóta viccelődéssel ütötte az időt, pl: most lássuk a biztonsági bemutatót. Bizonyára valamennyien láttátok már, remélem a mi társaságunknál.
Londonban 7 órácskányi várakozás után felszálltunk, majd indulás után 13 órával integethettem Székesfehérvár fölött. A gépen kedvesen hajlongó óvónénik voltak. Este a finom vacsora után lekapcsolták a villanyokat, lehúzatták az ablak sötétítőket, lekapcsolták a monitorokat. Épp csak az esti mese hiányzott. Három ülésem volt, még nincsen főszezon, félig volt a gép.
Pár óra múlva felhúztam egy picit az ablakot, és a beáramló vakító fény megmagyarázta, miért kellett gyorsan éjszakát teremteni.
Bangkokban vízumot kellett kérni, amit hamar elintéztek. Elég sokféle táj ember van, fehérestől a sötétbarnáig, arcvonásaik pedig a már már európaitól a nagyon ázsiaiig terjedtek. Utóbb megtudtam, a barnák az őslakosok, a világosabbak kínai bevándorlók, akik a felsőbb osztályt alkotják.
Egész eddig, túl a pakisztáni, arab, stb. kiejtésen, azt hittem, már értek angolul. Nos, a helyiek rácáfoltak, az első 2 nap még azt sem tudtam megfejteni, milyen nyelven szóltak hozzám. Néhány nap után meg is lehet szeretni, hogy a please 'plíz' helyett 'píz', a white wine 'vájt vájn' helyett 'vét vén' stb. mondanak.
Az üdülő, ahol maga a konferencia zajlott, nagyon szép volt, volt egy saját kis elefántja is. Igen meleg volt, és furcsa volt nekem, akinek a meleg 16 órás nappallal szokott járni, hogy itt mindig 12 órát van világos, azaz 6-kor sötétedik.
A konferencia egész napos volt, így mindig reggel korán és ebéd után tudtunk egyet fürdeni, este már nem lehetett 6 óra után.
Ez alól kivétel volt szombat délelőtt, amikor szabadprogram volt, és beneveztünk egy búvárkodásra, ez elég kellemes, bár drága élmény. A búvároktatók nem helyiek, ők annyi pénzt, ami ott megforog, nem szoktak látni.
Másik kivétel a hétfői elutazás napja, amikor már nem volt konferencia, így részt tudtunk venni az üdülőkomplexum programjaiban, csúszda, vízilabda. Ez utóbbiról meglepetésemre kollégáim jó része még csak nem is hallott. Ezen a napon még árnyékban is sötétbarnává váltam.
Egyik este a táj vacsorát a séf irányítása alatt mi készítettük el, melyről oklevelet kaptunk. A táj étel számomra a következő recept:
Végy 5-6 féle nagyon harsány ízű zöldséget, fűszert (otthon nagy részük nem ismert, de olyan domináns ízekre kell gondolni, mint otthon a fokhagyma, kömény, erőspaprika, torma, stb.). Dobáld őket bele egy lábasba, valamilyen levet adjál hozzá, majd kb 10 perc főzés után adj hozzá marhahúst, melyet kb 5 percig tovább főzzed, és kész. Hol mérhető ez egy 6 órán át fővő, a zöldségek és a hús ízét tökéletesen elegyítő tyúkhúsleveshez? Nem véletlen, hogy európa szegényebb konyhájú népei már nem saját, hanem nemzetközi ételeket esznek zömében, míg itthon csak néhány ember eszik hobbiból nemzetközi harmadosztályú ételeket. A díszítéshez viszont nagyon értenek. A gyümölcsfajták száma hatalmas.
Egy másik este pedig bementünk a hirhedt Patongba, a tuk tuk nak nevezett kis trabantszerű furgonnal, mely akár 8 embert is elvisz, fejenként pár száz forintért. (Általában elmondható, hogy ha már sikerül eljutni Tájföldre, ott minden összehasonlíthatatlanul olcsóbb, mint otthon). A helyek robogón közlekednek, akár négyen, bukósisak nincs, kapaszkodni néha kapaszkodnak, de nagy kanyarokban sorakoznak a színes buddhista emléktemplomkák az ott elhúnytaknak emelve.
Egyik cél volt ajándékokat vásárolni, itt az amúgy olcsó árakat akár harmadára is le lehet alkudni, természetesen minden Gucci, Ed Hardy stb. "eredeti" volt a "gyártótól". Másik célunk volt megnézni azt a világon egyedülálló jelenséget, amely a nemiséghez nem európai módon viszonyuló tájok, és az aberrált holland, dán és belga perverz taták találkozásából alakult ki.
Az egyik utcán mindenhol prostituáltak álltak, akiknek túlnyomó (!) része férfiból átoperált. (Állítólag gyakran a falu dobja rá össze a pénzt, ezután pedig megélnek belőle). Igen romantikus volt a helyi 'nő' és a perverz tudatlan 55 éves holland alkotta kézen fogva sétáló pár nem ritka látványa - úgy kell nekik. A bárok egy része gyomorfordító showműsorokat is kínált szótólapon, papagáj, pingpong, aranyhal stb. Ezt inkább nem részletezném, néhány kolléga beszámolt róla.
Akik nem kívántak részt venni, e két nemes szórakozásban, azok beülhettek a számtalan bár egyikébe egy italra, és választhattak a nagyszámú játékból. Mi Jenga tornyot építettünk. (Diageos exkollégák figyelmébe ajánlom a képen látható fekete pólóm feliratát). A perverz taták is gyakran úgy kezdik, hogy az egyik pillangóval elkezdenek játszani, majd kézen fogva elsétálnak néhány italt követően.
Hazafelé megtudtam, milyen szerencsém volt odafelé a három üléssel. Rájöttem ugyanis, hogy egy buszülésben ülve nem lehet aludni. Ellentétben az odaúton 2 órás éjszakával, itt összesen 20 óráig volt sötét, így nem zavarták el aludni a népeket. Londonból hazafelé egy tízfős cigány család utazott velünk a gépen, az út izgalmasnak ígérkezett, de végül csak annyi történt, hogy leszállás után, még gurulás közben felálltak, és nem érették az angol nyelvű, tízszer elhangzott figyelmeztetést, míg az utaskísérő kézzel el nem magyarázta nekik.
