Beszámolók a nagyvilágból

Beszámoló utazásaimról Spanyolországból, Olaszországból, Mexikóból, Portugáliából, Svédországból, Norvégiából, Lettországból és Észtországból, és a többi...

Látogatók

Friss megjegyzések

Ajánlott olvasmány

Ez rólam is szól (munkatársnőm írta) Mexikói kalandok
Svéd blogok
evergo.blogol.hu
psycho.blog.hu
Itt az egyik történet velem esett meg joemberek.blog.hu
Végül egy gyengébb idegzetűeknek nem ajánlott, vicces, szarkasztikus leírás mindenféle népről:
gyuloltellensegeink.blog.hu

Úti beszámoló a legnyugatibb magyar városból

2010.02.22. 04:05 HZ

   Ezúttal egy Kandai vevőhöz utaztam telepíteni Kanadába, két hétre, végre nem kellett 3 naponta szállást váltanom.
   Érdekes volt a tevékenysége: mivel ott is sokan küzdenek szövegértési és írásbeli problémákkal, olyan szoftvert adnak el, amely leírja szöveget helyettük, illetve felolvassa az írást. Így nem buknak ki az iskolából. Az tanügyi hatóság pedig fizeti a tanfolyamot és a szoftvert, így hasznos és jó üzlet.
   Annyira túlnőtték magukat, hogy hiába folgalkoztatnak ötvenvalahány főt, még mindig nincs irodájuk, és a tulaj házában van az iroda. Fejedelmi ellátásban volt részem, néhányszor még vacsorára is csomagoltak belőle. Sajnos munka itt is akadt bőven, így azon kevesek közé tartozom, akik Torontóban járván nem látták a közeli Niagara vízesést.
    Magyar városnak nevezem, mert élnek itt egyrészt magyarok nagy számban, valamint a maradék egy része olyan kárpát-medencei, aki magyar közösségben élt, így szinte tökéletesen tudott magyarul. Azon 'kisebbség', amely egyik csoportba sem tartozik, ők azok, akiknek van egy Bandi sógora, Jani nagybátyja, Tibor kollégája, tehát kis jóindulattal tiszteletbeli magyarok. Amíg nemzeti légitársaság volt, a Malévnek volt is közvetlen Torontói járata, elég jó kihasználtsággal. Sajnos az új orosz tulajdonos stratégiai célja a vezető szerep Közép Európában, pár százezer rendszeresen erre ingázó magyar, román és szerb pedig nem számít.
   Vasárnap azért nem egész nap dolgoztam, így volt egy kis időm körbenézni. Megnéztem a helyi magyar templomot, mellette iskolát. A legtöbb autón magyar címer is volt, bár a hívek nagy része már ősz hajú 56'-os volt.
   Torontóban van egy hatalmas torony, sokáig a világ legmagasabb épülete volt. A belépő egy vagyon volt, ezért nem néztem meg. A belváros érdekes, az otthoniak ellentéte. Ott a belvárosokban 2-3 épületes házak vannak, a templomok pedig kimagaslanak, Torontóban pedig hatalmas felhőkarcolókból áll a belváros, a megmaradt történelmi épületek egyedül a templomok, amelyek eltörpülnek a nagy házak között.
    A tömegközlekedés elég jónak mondható, de az embereknek van egy kissé buta szokásuk: a metró ajtók már záródnak, de még 10 ember vár beszállásra. Amint egy bejut, megkönnyebbülten megáll az ajtóban, eszébe sem jut, hogy még sokan szeretnék követni. A kocsi belseje még nincs teli. A helyiek ilyenkor fel is adják, én azért finoman beljebb toltam őket, mert nem szeretek várni, rám pedig csodálkozva néztek: jé, más is befér még, ha arrébb állok?
   Egyszer étteremben vacsoráztunk, a szomszéd asztalnál egy Munkácsról elszármazott, magyarul már kevéssé tudó idős ember épp a pincérrel nézeteltért, hogy az édesanyja kolozsvári volt, a pincér szerint "kluzs"-i. Mikor kiderült, hogy én is magyar vagyok, visszavonult a pincér.
Hazafelé már éppen beszállás lett volna a gépbe, amikor is kiírták: késik három órát. Majd öt lett belőle. Mikor a kapuhoz értem, egy honfitársunk épp fennhangon próbálta meggyőzni őket, hogy előbb kellene ezt tudatni, mert akkor nem kellene ilyen korán idejönni (telefonon adták neki a magyar KLM irodát)
Mondtam neki, jóember, nyugodjon meg. Aztán ebbe az addig románul beszélgető hölgyek közül is beszállt az egyik: ő szatmárnémeti volt, ahol a lakosság fele román, de mindegyik beszél magyarul is. Aztán jött még egy fiatal pár, románul beszélgetve, ahol kiderült, a férj magyar, máramarosszigeti. Később kissé törve, de elég jól a feleség is be-beszállt a társalgásba: őt egy színmagyar erdélyi faluba helyezték óvónőnek még anno, így részben az ovisaitól, részben a férjétől igyekezett tanulni, hogy beszélhessen a csöppségekkel. Aztán az i-re az tette fel a pontot, amikor a beszállásnál hibátlan magyarsággal kért elnézést a késésért és kívánt jó utat a hölgy, aki pedig egykor Szabadkán élő szerb volt, szintén az utcán tanult magyarul. Immár azt hisztem, a Kárpát medence lakosságának igen komoly része beszél magyarul továbbra is, ez jóleső érzés.

2 komment

Címkék: kanada toronto magyarok

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr51779928

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zsibrák 2012.01.26. 22:33:06

Magyarok mindenütt vannak :)
Magam is szatmárnémetiből származom, ahol "a lakosság fele román, de mindegyik beszél magyarul is" /idézet vége :)/
Nagyon jó érzés lehet olyan távol magyar földtől meghallanod az anyanyelved!

HZ · http://nagyvilag.blog.hu 2012.01.26. 22:43:46

@Zsibrák: Igen, nagy öröm magyarokkal, működő magyar közösségekkel találkozni szerte a világban. Minden elismerésem neked is, hogy Temesváron ilyen szépen őrzitek a lángot.
süti beállítások módosítása