Beszámolók a nagyvilágból

      Ezúttal nem 1-2 napra, hanem két teljes hétre kellett Szingapúrba mennem, így viszonylagosan többet láthattam belőle. Dohán át, a Qatar Airwaysszel repültem, amely úgy hirdeti magát: 5 csillagos légitársaság. Ezt a Lufthansánál lényegesen nagyobb ülések, nagyobb ételadag, és már a Budapest - Doha távon is egyénileg irányított videórendszer jellemezte. Megismerkedtem tehát néhány keleti ország filmművészetével, láttam filippínó, azerbajdzsáni, két egyiptomi, indiai filmeket. A humoruk nyugati ember által is élvezhető, a színészek ismeretlenek de kiválóak. Az egyiptomi filmekben a szexualitás a hollywoodinál sokkal rejtettebb, (kb mint a 30-as évek magyar filmjeiben). Az indiai film nagyon aranyos, humoros történet volt, de kb 20 percenként megszakították zenés, táncos betétekkel, ami nagyon sokat rontott az élvezetén (NEM musical volt a film).  A gépen meglepően sok magyar volt, őszintén remélem senki nem ment épp dubajozni belőlük.     Szingapúr levegője még mindig olyan, mint egy lánykollégiumi zuhanyzóé lehet a fürdés végén: párás, meleg. Eső 2-3 naponta van, a ritka száraz napokon 30 fok fölé kúszik a levegő hőmérséklete, emiatt minden légkondicionált. Magyarországot kevéssé ismerik, de volt taxisofőr, aki az egykori legendás játékosokról beszélt, illetve Gera Zoltán nevét is többen mondták, valamint népszerű volt a helyi ligában játszó Bücs Zsolt nevű labdarúgó, aki rendkívül technikás játékos, de a meleg éghajlat miatt nem fut ész nélkül.      Megtudtam a szigetről, hogy helyhiány miatt folyamatosan építik: Indonéziából vásárolják a homokot, amit a tengerbe szórnak, hagynak zömülni 20 évig, majd építkeznek rá. Évtizedek alatt a partvonal több kilométerrel kijjebb került. A közepén viszont nagy kiterjedésű erdő és víztározó van, melyhez nem nyúlnak: az ivóvizet nyerik innen. Lakossága Ázsiához, de akár a világ bármely részéhez képest is igen tehetős, és vajmi kevés közük a skótokhoz: a pápai nuncius kifejezetten megköszönte például, hogy az itteni kb 20% katolikus közösség bőkezű adományaival a jóval nagyobb létszámú, de szegény egyéb ázsiai közösséget segíti. Szingapúrban buddhisták, keresztények, indiaiak találhatók nagy számban, de észrevehető a muzulmánok jelenléte is. Ázsia minden részéből sok a bevándorló, de mivel a fizetések a norvégiait is meghaladják, nem ritka az európai ember sem errefelé.    A vízisportok népszerűek, evezősöket, kajakosokat szép számmal láttam a helyi vizeken.     A gazdag országokra jellemző, hogy az öregeket bedugják intézménybe, hogy ne kelljen törődni velük. Itt egy sokkal emberségesebb módszert választottak: Reggel elviszik a kicsit bölcsődébe, nagyobbat óvodába, még nagyobbat iskolába, az öreget az öregklubba, ahol tartalmas programok után este mindegyiket összeszedik.    Az iskolák színvonala nagyon erős: nyolcéves gyermekek igen nehéz feladatokat kapnak, egy magyar gyerek még szerintem el-elbánna velük, de a nyugat-(észak-) európai, vagy amerikai legyengített matematikán nevelkedett gyerekek sírva mennének haza.    Sok egyéb érdekes épület mellett egy nagy nevezetesség: három felhőkarcolóból álló komplexum tetején egy gigantikus hajóformájú építmény, melyen nagy fürdőmedence, pálmafák, kilátó terasz található. Felmentem a kilátóreraszra, de sajnos a strand hotelvendégek számára volt fenntartva kizárólag. Mellette volt egy bevásárlóközpont, ahol ajándékokat vettem volna, ha nem csupa luxusmárka lett volna. Így ehelyett a "jég"pályát próbáltam ki, ami valójában jégszerű műanyag borítású volt. Ezen estem egyet kettőt néhány kisgyermek nagy derültségére, de életemben először én tudtam a legjobban korcsolyázni, hiszen mindenki más még nálam is kezdőbb volt.
    Mellette van egy vízen úszó labdarúgóstadion, csak az egyetlen oldalú lelátó van a parton. A közbiztosnág legendásan jó, késő este vacsora után a legnyugodtabban sétátam kilométereket szűk sikátorokon keresztül. Egy alacsonyabb kategóriájú bevásárlóközpontban aztán sok pénzt elköltve megvettem kis családom ajándékait, majd két nappal később elsétáltam a kínai negyed egyik bazársora előtt, ahol mindent töredékáron lehetett volna megkapni. Utolsó estén a kolléga felvitt egy hotel tetején található bárba, és a csodás kilátás mellett megittunk fejenként 2 "félméteres" sört, amely igen hosszú, lombik alakú pohárban kerül felszolgálásra, és amennyiben nem vigyáz az ember, nagyon könnyű leinni magát. Ezután a repülőtérre mentem, ahol az egyik beszállókártyát sikerült az 500 méter séta alatt elhagynom, emiatt a távot még kétszer abszolválnom kellett. Hazafelé megismerkedtem egy aranyos kislánnyal, aki 6 éves kora ellenére sokadszor repül át a világon: édesapja ausztrál, de sokat utazik hozzám hasonlóan, így ők alapvetően Pesten vannak, és néha apa, néha ők utazzák körbe a világot. Összességében Szingapúr az egyik azon kevés országok közül, ahová szívesen elvinném a családot egy fél évre. Mivel végre nappal érkeztem, otthon két nagyobbik tündéri kislányom borult a nyakamba a repülőtéren.