Beszámolók a nagyvilágból

Orbán Viktor első útja miniszterelnökként Lengyelországba vezetett, és ott felvetették a két ország közötti igen rossz összeköttetést.
Ezt két hétre rá magam is tapasztaltam, amikor a Székesfehérvár Bydgoszcz távot 16 óra alatt tudtam abszolválni 2 repülő és egy vonat segítségével. Van mit javítani.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy Frankfurtig a gép túlfoglat volt, így nekem "csak" a business classon jutott hely, ahol kiderült: első osztályon a Lufthansa sem csak fűrészporos kekszet szolgál fel, mindenféle finomsággal traktáltak.
A varsói reptéren egy kedves taxis felajánlotta, hogy potom 100 zlotyiért elvisz a vasútállomásra, ami 3x-os ár, a buszjegynek 50 szerese, így a buszjegy mellett döntöttem. Előző utamhoz képest fájdalommal vettem tudomásul, hogy Varsóból eltűntek az Ikarus buszok, legalábbis most egyet sem láttam. Emléke szívünkben örökké él.
Lengyelországban is sokhelyütt a belvíz volt az úr. A varsói vasútállomáson a jegyeladók nem álltak az angol nyelv magaslatán, így elsőre csak egy drága, késő esti intercityre kaptam jegyet, de némi kérdezősködés után ezt kicseréltem egy jóval korábban induló gyorsvonatra.
Akik mindig azt mondják, hogy a környező országok mennyire elhúztak Magyarországtól, azok nem jártak egyikben sem. Talán Csehországon kívül Magyarországon maradt a legkisebb a kommunizmus lenyomata. Szegény lengyeleknél minden kicsit kopottabb, szerényebb, koszosabb még. Cserébe persze némileg olcsóbb is.
A hét közepén derült ki, hogy pár napra át kell mennem Svédországba, így nem mentem haza 4 órára (a gyerekek nem értékelték volna a 4 órát) Tehát a vasárnapi programom: 4:30 kelés, 5:00-8:30 vonat Gdanskba, 9:15-10:15 busz Gdanks reptérre, 11:40-12:40 repülő Stockholm Skavstára, 13:20-14:50 busz Stockholmba 16:16-19:30 vonat Göteborgba. Szép nap.
A Gdansk - Stockholm repülőn utazva büszkeséggel töltött el fapados nagyhatalmi mivoltunk, hiszen a gépen minden magyarul és angolul volt feliratozva. A társaság tulajdonosára büszke vagyok ismeretlenül, bár a tökéletes az lett volna, ha a menüben kiváló francia helyett kiváló magyar borokat árulnának. Ha valaki ismeri, adja át neki. Lehet, a MALÉV-et is neki kellet volna adni szinte ingyen, nem a szovjet szélhámosnak, aki majdnem csődbe vitte.
Göteborgból szokás szerint nem láttam semmit, azonban itt is összeakadtam pár magyarral: a gyárban, ahol dolgoztam egyik munkás magyarul szólt hozzám (apja 56'-os), az egyik taxisofőrrel pedig 20 perc angolul beszélgetés után derült ki, hogy ő is 56'-os sarjadék, bár az ő magyarja már nem volt tökéletes. Göteborgból 1 napra Stockholmba mentem még, vonattal, mely 3 órát késett, amelyre még MÁVhoz szokott utasként is elismerően csettintettem.
Két héttel később újra visszanéztem Svédországba. Szokatlanul meleg volt, még a fű is kiégett. Egyik kollégám apját szélütés érte, így a hajójukat még nem tették vízre. Engem ért a megtiszteltetés, hogy segítettem vízre tenni. Még fürödtünk is, a víz (90% édes 10% tengervízből álló keverék az öbölben) Svédországtól szokatlan módon, 21-22 fokra "hevült" fel.  Meglátogattam itteni magyar barátainkat, megnéztem a Német - Spanyol elődöntőt helyi németekkel. Tőlük végre megkérdeztem, hogy szerintük németek-e a namíbiai (200 000) magyarországi, stb. német nemzetiségű emberek. A válasz egyértelmű nem volt. Tehát nem az én kollégám agya van elfuserálva, hanem az összes németé.