Beszámolók a nagyvilágból

    2012-ben első vevőhöz történő utam a kemény finn néphez vezetett, amely egymagában megállította a szovjeteket 39-40-ben, erre méltán büszkék is a mai napig. Február legvége volt, otthon már a havat is elfelejtettük, itt pedig a repülőtér buszmegállói tetején méteres, jéggé fagyott hó, csikorgó hideg emlékeztetett: itt még a tél az úr. A finn nyelv így hangzik: "ekkomakko raikönen hakkinek makkakuppimokkoko tuuppolainnenitti". Ahogy az ember hallgatja, másra sem tud gondolni, hogy mennyire "hasonlít" a magyarra, ahogy nyelvtani olvasmányaimból emlékszem, ha halkan beszélnek, "azt is hiheti az ember, otthon van". Az ország a kissebségek kezelésének Mekkája. Hat, azaz 6% svéd miatt az egész ország kétnyelvű. Kvízkérdés: mely országokban él 6%-ot meghaladó kisebbség, (eseleg regionálisan többség), ahol boldogok lennének ilyen nyelvi jogokkal?. Finnország rendkívül biztonságos lehet, mindenütt hét-nyolcéves forma gyermekek buszoznak egyedül, mint gyermekkoromban otthon, amikor a 8 éves nővérem vitt el óvodába busszal. Az első napokban továbbra is elképesztő hideg volt, és esett még 15 cm hó, ahogy a helyiek mondták, az én köszöntésemre. Az árak horrorisztikusak: a buszjegy (igaz, elhagyta a városhatárt) 2000 forint, a vonat is hasonló árú. Viszont a jegyet nem kell elővételben megvenni, egy bizonyos kocsiban kártyával is lehet fizetni, a kocsi helye jelölve van a peronon. Amúgy a hó mennyisége olyan hatalmas, hogy hólerekó telepek vannak, és az újság hátulján van egy rovat, amely ennek magasságát méri, mint nálunk a Balaton vízállása: júniusban még több méter magasan áll itt a jéggé fagyott hó. A belvárosban az utcák egy része fűtött: bizonyos helyeken a távfűtés szigetelése vékonyított, így a hóesés után 1-2 nappal száraz az utca. (hóesés közben pedig rendkívül latyakos). Az utcán nem ritka a svéd beszéd, minden felirat, buszmegálló is kétnyelvű. Az épületek alapján nem tagadhatják le, hogy többszáz éven át a svédek fennhatósága alatt éltek, ránézésre Svédországnak tűnik, csak a svéden kívül a "hakkopikuuliaaiinen" féle feliratok árulják el: ez egy másik ország.
    Március elsején aztán varázsütésre megjött a tavasz: éjjelente fagyott, de nappalonként hatalmas olvadások voltak. Mire hazafelé mentem, itt-ott már kilátszott a barna, hónapokon át a hó alatt senyvedő fű. Hazafelé olyan történt velem, ami eddig sosem: elvesztettem az útlevelem, és a jogosítványommal kellett igazolnom magam. Otthon új útlevelet csináltattam (elvesztés miatt kétszeres díj), majd szépen vártam az elkészültére, mely elvileg 30 nap, gyakorlatilag 3 hét. 3 hét elteltével kiderült, hogy 3 napon belül el kell utaznom Ázsiába, az útlevél pedig még sehol sem volt az okmányiroda tájékoztatása szerint. Így fel kellett mennem két nap alatt kétszer a Pestre a Visegrádi utcába a Központi Okmányirodába, kifizettem + 29 000 forintot, így meglett 1 nap alatt, összesen potom 44 ezer forintért. Aztán kiderült, hogy 2 héttel később megyek, így meglett volna sima úton is. Tanulság: a schengen országokba NEM SZABAD útlevéllel menni, személyit kell vinni csak.