Beszámolók a nagyvilágból

Beszámoló utazásaimról Spanyolországból, Olaszországból, Mexikóból, Portugáliából, Svédországból, Norvégiából, Lettországból és Észtországból, és a többi...

Látogatók

Friss megjegyzések

Ajánlott olvasmány

Ez rólam is szól (munkatársnőm írta) Mexikói kalandok
Svéd blogok
evergo.blogol.hu
psycho.blog.hu
Itt az egyik történet velem esett meg joemberek.blog.hu
Végül egy gyengébb idegzetűeknek nem ajánlott, vicces, szarkasztikus leírás mindenféle népről:
gyuloltellensegeink.blog.hu

Egy ideig utolsó úti beszámoló

2012.11.23. 16:40 HZ

     A tavaszi amerikai utat követően három rövid utam volt. Először Svédországban, Varbergben egy vevőhöz utaztam ki. A megérkezés nem tekinthető átlagosnak: Göteborgban nagy késéssel szálltunk le, majd a kolléga telefonált, hogy útépítés miatt hatalmas dugó van, így késik. Több óra várakozás után hívott, hogy hol vagyok; mondom a parkolóban, a svéd zászlóval szemben. Erre azt felelte, hogy ő is a zászlóval szemben van, a busz mögött. Na, ez gyanús volt, mivel busz a környékemen sem volt. Bementem hát megkérdezni, ahol tájékoztattak, hogy Göteborgban kettő repülőtér van. Újabb órás várakozás, mire odaért, így este későre értünk Varbergbe. Egy furcsa szállóban szálltam meg: Svédország egyik leggazdagabb milliárdosának szállodájában, aki mellesleg kommunista, de szó szerint. A szálló tele volt Lenin, Marx, műveivel, szobraival, Frida Kalo festményeivel (mexikói festő, Trockij barátja). A szállóban Lenin fürdőjének pontos mása is megtalálható volt, sajnos ide nem jutottunk el. A tulajdonostól szívesen megkérdeztem volna, hogy hogy lehet valaki egyszerre komprádor burzsoá és kommunista. Bár nálunk is volt hasonló szerzemény: a vörös gróf. A vevő kapcsolattartójának neve Elisabeth Nagy volt, de mikor magyarul köszönt, rögtön hozzátette, ez a férje után van, aki 56-os magyarok gyermeke, így egyebet ne várjak tőle  magyarul. Jót beszélgettem a kulturális különbségekről, mivel ő mást is látott, ő felismerte a svédek "furcsaságait". Másnap délután röpke hatórás váltott vezetés után elérkeztünk Stockholmba, ahonnan következő nap kompra szálltunk, és indultunk Finnországba, a 6 év óta először megtartott éves konferenciára, amelyre minden kolléga hivatalos (kivéve akik a tüzet őrzik otthon). A komp új típusú volt, melyben nem elszórtan vannak a boltok, hanem közepén hatalmas belmagasságú bevásárló utca volt az összes étteremmel és bolttal, így minden kabin ablakos: vagy a tengerre, vagy a csarnokra néz. Finnországban aztán az egyik túlelektronizált autó lerobbant (minden megálláskor automatikusan leállítja a motort, gázadáskor indít, mely monoton feladatot a számítógép megunta, így úgy kellett letolniuk az útról). Folyományaként háromszor kellett levezetnem a 200 km-es távot, amit eléggé untam a végére. A konferencia helyszíne Vierumaki, a finn sportegyetem.

csoport.jpg

Egy hatalmas erdő közepén minden létező sportpálya megtalálható volt (labdarúgás, kosár, tennisz, uszoda, jégkorong, nyílt víz a vízisportoknak, felsorolni is lehetetlen). A konferencián találkoztam azzal a kb. 20%-nyi kollégával, akikkel az elmúlt 5, utazásokkal teli év során nem sikerült. Voltak vallásos muzulmánok, akik mellé nem lehetett leülni alkohollal a kézben. Némelyik muzulmán kolléga nekem juttatta az alkoholjegyeit, így egyik este igen jól éreztem magam. A szállás két kilométerre volt a konferenciahelytől az erdőben, és nekem hajnalban már igen szükségem lett a sétára. Kollégám nem mert egyedül elengedni, nehogy eltévedjek.
    Néhányan a főnökségből nem tudták betartani az előre megtervezett szállástervet, ennek folyamányaként 9 nap alatt 8 ágyban aludtam (1. otthon, 2-3. Varberg, 4. Stockholm, 5. komp, 6. külső szállás Vierumaki, 7. hotel Vierumaki 8. hotel Vierumaki (másik szoba), 9. külső szállás Vierumaki - másik ágy), melyet nem tökéletes alvással vettem tudomásul. A 8. ágy igencsak kellemetlen volt: egy szállodai apartmanban 2 nővel (külön háló), a nők közül az egyik volt a fő szervező, aki rettenetesen mérges volt, hogy nem a terv szerint lettek az emberek elszállásolva, mivel 100 emberrel nem lehet össze vissza átszervezni mindent. Szinte egész éjszakát végigveszekedte a nagyfőnökkel, én ki sem mertem jönni a szobából, reggel meg korán megszöktem dolgomra. (A szegény hölgy pár hónappal később elkerült a cégtől aztán)
     A konferencia jó volt, de szokás szerint túl kevés volt a nem szakmai program, kár ilyen szép helyre jönni, ha semmit sem sportolunk, csak egész nap az előadókat hallgatjuk. A sísáncot azért kipróbáltam.

sisanc.jpg

 

Egyik este azért volt egy szabadprogram: hagyományos füstölt szauna: egy kémény nélküli, csak kis ablakokkal rendelkező faházban van egy kb kétköbméteres fadoboz, tele fejnyi kövekkel. A kövek alá reggel korán begyújtanak, mire a tűz leég, a kövek szinte izzanak, a faházban pedig forróság van. Ezután kiszellőztetik a füstöt, majd kintről kis székeket behozva le lehet ülni, a kőrakásra vizet locsolva lehet forróbbá tenni a levegőt. A falat, korlátokat megfogni tilos, de mivel majdnem koromsötét van (a fényről a három 10x10-es nyitott kisablak/füstnyílás gondoskodik), ezért balesetek, falnak esések előfordulnak ki és beszálláskor. A végére rájöttek a titkomra: néger vagyok (azaz koromfekete lettem). Mindez egy tó partján áll, melynek vize 12 fokos volt. Ebben úszkáltunk utána felhevült testtel, de 2-3 perc után az embernek (mármint aki nem finn vagy svéd) görcsbe rándult a keze lába, és akkor vissza a koromszobába. A nők haja körülbelül egy hétig füstszagú ezután. A szaunát követően hagyományos finn ételeket ettünk.

Szauna.JPG

Finnországban lehet svéd édességeket kapni, így nagylányom kedvenc édességét ott megkaptam. Hazafelé Lengyelországon keresztül mentem, ahová késő este érkezett a gép, így 5 órás alvás után igen jól esett 5-kor kelni a reggeli első géphez. A repülőtéren volt egy említésre méltó incidens: egy család hazafelé tartott, és a családfőnek hónapokkal korábban lejártak az okmányai. Végül hosszas telefonálás után hazaengedték őket, a gyerekeknek már sírásra állt a szájuk.
     Néhány héttel később Tallinban dolgoztam egy hetet a programozókkal, ahol szokás szerint jéghideg volt. Az észtek legnagyobb találmánya, a millimallikas pedig igencsak drága lett: 4 euróért adták. Itthon ugyanennyi alkohol kb negyede lenne. Hazafelé a reptéren vásároltam apróságot a gyermekeknek, és a boltban sikeresen otthagytam a hitelkártyámat.
     Munkahelyváltás miatt ezután már csak egy búcsúutam volt a téli Vinstrában, ahol megismertem még néhány új kollégát. Akkor még nem mondhattam el munkatársaimnak, barátaimnak, hogy váltok, így csak szomorú szívvel búcsúztam tőlük magamban, végül az utolsó napon elmondtam néhánynak. A többiek közül azoknak, akik fontosak, csak a tényleges utolsó napomon. Lezárult hát életem egy fejezete, új izgalmak várnak rám, mindenkinek minden jót kívánok.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr774828565

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása