A tavaszi amerikai utat követően három rövid utam volt. Először Svédországban, Varbergben egy vevőhöz utaztam ki. A megérkezés nem tekinthető átlagosnak: Göteborgban nagy késéssel szálltunk le, majd a kolléga telefonált, hogy útépítés miatt hatalmas dugó van, így késik. Több óra várakozás után hívott, hogy hol vagyok; mondom a parkolóban, a svéd zászlóval szemben. Erre azt felelte, hogy ő is a zászlóval szemben van, a busz mögött. Na, ez gyanús volt, mivel busz a környékemen sem volt. Bementem hát megkérdezni, ahol tájékoztattak, hogy Göteborgban kettő repülőtér van. Újabb órás várakozás, mire odaért, így este későre értünk Varbergbe. Egy furcsa szállóban szálltam meg: Svédország egyik leggazdagabb milliárdosának szállodájában, aki mellesleg kommunista, de szó szerint. A szálló tele volt Lenin, Marx, műveivel, szobraival, Frida Kalo festményeivel (mexikói festő, Trockij barátja). A szállóban Lenin fürdőjének pontos mása is megtalálható volt, sajnos ide nem jutottunk el. A tulajdonostól szívesen megkérdeztem volna, hogy hogy lehet valaki egyszerre komprádor burzsoá és kommunista. Bár nálunk is volt hasonló szerzemény: a vörös gróf. A vevő kapcsolattartójának neve Elisabeth Nagy volt, de mikor magyarul köszönt, rögtön hozzátette, ez a férje után van, aki 56-os magyarok gyermeke, így egyebet ne várjak tőle magyarul. Jót beszélgettem a kulturális különbségekről, mivel ő mást is látott, ő felismerte a svédek "furcsaságait". Másnap délután röpke hatórás váltott vezetés után elérkeztünk Stockholmba, ahonnan következő nap kompra szálltunk, és indultunk Finnországba, a 6 év óta először megtartott éves konferenciára, amelyre minden kolléga hivatalos (kivéve akik a tüzet őrzik otthon). A komp új típusú volt, melyben nem elszórtan vannak a boltok, hanem közepén hatalmas belmagasságú bevásárló utca volt az összes étteremmel és bolttal, így minden kabin ablakos: vagy a tengerre, vagy a csarnokra néz. Finnországban aztán az egyik túlelektronizált autó lerobbant (minden megálláskor automatikusan leállítja a motort, gázadáskor indít, mely monoton feladatot a számítógép megunta, így úgy kellett letolniuk az útról). Folyományaként háromszor kellett levezetnem a 200 km-es távot, amit eléggé untam a végére. A konferencia helyszíne Vierumaki, a finn sportegyetem.
Egy hatalmas erdő közepén minden létező sportpálya megtalálható volt (labdarúgás, kosár, tennisz, uszoda, jégkorong, nyílt víz a vízisportoknak, felsorolni is lehetetlen). A konferencián találkoztam azzal a kb. 20%-nyi kollégával, akikkel az elmúlt 5, utazásokkal teli év során nem sikerült. Voltak vallásos muzulmánok, akik mellé nem lehetett leülni alkohollal a kézben. Némelyik muzulmán kolléga nekem juttatta az alkoholjegyeit, így egyik este igen jól éreztem magam. A szállás két kilométerre volt a konferenciahelytől az erdőben, és nekem hajnalban már igen szükségem lett a sétára. Kollégám nem mert egyedül elengedni, nehogy eltévedjek.
Néhányan a főnökségből nem tudták betartani az előre megtervezett szállástervet, ennek folyamányaként 9 nap alatt 8 ágyban aludtam (1. otthon, 2-3. Varberg, 4. Stockholm, 5. komp, 6. külső szállás Vierumaki, 7. hotel Vierumaki 8. hotel Vierumaki (másik szoba), 9. külső szállás Vierumaki - másik ágy), melyet nem tökéletes alvással vettem tudomásul. A 8. ágy igencsak kellemetlen volt: egy szállodai apartmanban 2 nővel (külön háló), a nők közül az egyik volt a fő szervező, aki rettenetesen mérges volt, hogy nem a terv szerint lettek az emberek elszállásolva, mivel 100 emberrel nem lehet össze vissza átszervezni mindent. Szinte egész éjszakát végigveszekedte a nagyfőnökkel, én ki sem mertem jönni a szobából, reggel meg korán megszöktem dolgomra. (A szegény hölgy pár hónappal később elkerült a cégtől aztán)
A konferencia jó volt, de szokás szerint túl kevés volt a nem szakmai program, kár ilyen szép helyre jönni, ha semmit sem sportolunk, csak egész nap az előadókat hallgatjuk. A sísáncot azért kipróbáltam.
Egyik este azért volt egy szabadprogram: hagyományos füstölt szauna: egy kémény nélküli, csak kis ablakokkal rendelkező faházban van egy kb kétköbméteres fadoboz, tele fejnyi kövekkel. A kövek alá reggel korán begyújtanak, mire a tűz leég, a kövek szinte izzanak, a faházban pedig forróság van. Ezután kiszellőztetik a füstöt, majd kintről kis székeket behozva le lehet ülni, a kőrakásra vizet locsolva lehet forróbbá tenni a levegőt. A falat, korlátokat megfogni tilos, de mivel majdnem koromsötét van (a fényről a három 10x10-es nyitott kisablak/füstnyílás gondoskodik), ezért balesetek, falnak esések előfordulnak ki és beszálláskor. A végére rájöttek a titkomra: néger vagyok (azaz koromfekete lettem). Mindez egy tó partján áll, melynek vize 12 fokos volt. Ebben úszkáltunk utána felhevült testtel, de 2-3 perc után az embernek (mármint aki nem finn vagy svéd) görcsbe rándult a keze lába, és akkor vissza a koromszobába. A nők haja körülbelül egy hétig füstszagú ezután. A szaunát követően hagyományos finn ételeket ettünk.
Finnországban lehet svéd édességeket kapni, így nagylányom kedvenc édességét ott megkaptam. Hazafelé Lengyelországon keresztül mentem, ahová késő este érkezett a gép, így 5 órás alvás után igen jól esett 5-kor kelni a reggeli első géphez. A repülőtéren volt egy említésre méltó incidens: egy család hazafelé tartott, és a családfőnek hónapokkal korábban lejártak az okmányai. Végül hosszas telefonálás után hazaengedték őket, a gyerekeknek már sírásra állt a szájuk.
Néhány héttel később Tallinban dolgoztam egy hetet a programozókkal, ahol szokás szerint jéghideg volt. Az észtek legnagyobb találmánya, a millimallikas pedig igencsak drága lett: 4 euróért adták. Itthon ugyanennyi alkohol kb negyede lenne. Hazafelé a reptéren vásároltam apróságot a gyermekeknek, és a boltban sikeresen otthagytam a hitelkártyámat.
Munkahelyváltás miatt ezután már csak egy búcsúutam volt a téli Vinstrában, ahol megismertem még néhány új kollégát. Akkor még nem mondhattam el munkatársaimnak, barátaimnak, hogy váltok, így csak szomorú szívvel búcsúztam tőlük magamban, végül az utolsó napon elmondtam néhánynak. A többiek közül azoknak, akik fontosak, csak a tényleges utolsó napomon. Lezárult hát életem egy fejezete, új izgalmak várnak rám, mindenkinek minden jót kívánok.