Alig melegedtünk meg az új albérletben, máris ott kellett hagynom kis családomat négy napra, mivel eltelt 3 hónap az előző negyedéves product manager konferencia óta. Ezeket a cég tulajdonában álló Norvégiai, az Északi sarkon található Vinstrában tartják. Közben az idő is rosszabbra fordult Stockholmban, így ott előkerültek a melegebb ruhák.

       Autóval mentünk, röpke 10 órás út. Amióta autóval jöttünk Svédországba, a nagy távolság fogalma átértékelődött, ezt nem is nevezném hosszúnak. Az úton egy elágazást elvétettünk, ez egy óra veszteség volt, valamint Norvégiában megállítottak minket ellenőrzésre. Az autó forgalmija nem volt nálunk, és egy magyar által vezetett svéd autó Norvégia közepén gyanús volt. Egyből hívták is a svéd rendőrséget, ahol nem sikerült kapcsolatot teremteniük. Aztán hál’Istennek vége lett a műszakjunak, nem akartak ott maradni miattunk még sokáig, így tovább engedtek minket, összesen egy órai késést okozva. Még a határ előtt bevásároltunk az utolsó Svédországi hipermarketben, ahol a 22 ember 4 napi étkezésére elköltöttünk kb. 170 000 Ft-nyi élelmiszert. Egyébként a nagy hipermarketekben található jó minőségű méz mind Magyarországról származik. Amit nem értek, hogy a magyar mezőgazdasági termények miért nem árasztják el Európát, miért az ízetlen de szép színes Holland zöldség van mindenütt.
    Vinstrában egyébként májusban még nem ért véget a tél, mindenütt hófoltok vannak, a fák pedig még levél nélküliek. A világos reggel 4-től éjfélig tart, gondolom a napfordulókor már nincs is sötét. Minden konferencia előtt megígérnek egy szabadtéri programot, ami anyagi, és a program zsúfoltsága miatti okokból aztán elmarad. Ezúttal raftingolni nem mentünk el. Helyette a hegyünk tetejére mentünk fel sétálni egy rövidet, ahol szinte összefüggő hó várt minket, mire lejöttünk, a  hó is szakadni kezdett. Megtudtam, mi az a zuzmó, mert ott fent csak néhány satnya fenyő, moha és zuzmó él. A szokásos kollégák mellett ezúttal a Namíbiai német kolléga érdemel említést. Az első világháború előtt német gyarmat Namíbiába kb. 150 000 német vándorolt ki, akik aztán ottragadtak, a helyi fehér népesség legnagyobb csoportját alkotva. Ők kimaradtak a második világháborúból is. Német nyelvű oktatás, kulturális élet a mai napig található.
    Megint kialakultak az egymással versenyző főzőcsoportok, az egyikben én voltam a Chef. Az  előétel parmezánsaláta, a desszert pannacotta volt, ezeket Jessica készítette saját receptje alapján, én pedig a két segéddel csirkemelleket sütöttem baconnal körbetekerve, hozzá lecsó és sült krumpli összekeverésével készült „magyaros“ krumplit. Igazából azt sem érem, miért nincs még mindenütt magyaros étterem? Eddigi tapasztalataim alapján nem sok konyha verseng a magyar sokszínű, sokízű kínálattal. A szolgáltatás minőségét javítandó mindenkit a helyén kiszolgáltunk, ehhez jól jött pincér tapasztalatom.
    Amikor kis családom még otthon volt, a második héten jött az utánuk sóvárgás depresszió, most, hogy Stockholmban vannak, ez a második nap jelentkezik. Éppen ezért, erőltettem volna, hogy szombat délután hazajöhessünk, kb. 2-re Stockholmban lettünk volna. Sajnos nem engedélyezték, így vasárnap kellett indulni. Szívem szerint már 6-kor elindultam volna, de a kollégákkal a 8 órai kompromisszumban sikerült megegyeznünk. Visszafelé én voltam Aytron Senna, ezt segítette az automata váltón lévő félautomata fokozat, amikor is a forma 1-es autókhoz hasonlóan a kormányon lévő gombokkal lehet fel és le váltani az optimális teljesítményhez. Azonban így is este 6 lett, mire megtettük a részben úttalan utakon a 700 kilométert, ahol örömmel vártak haza.