Beszámolók a nagyvilágból

Beszámoló utazásaimról Spanyolországból, Olaszországból, Mexikóból, Portugáliából, Svédországból, Norvégiából, Lettországból és Észtországból, és a többi...

Látogatók

Friss megjegyzések

Ajánlott olvasmány

Ez rólam is szól (munkatársnőm írta) Mexikói kalandok
Svéd blogok
evergo.blogol.hu
psycho.blog.hu
Itt az egyik történet velem esett meg joemberek.blog.hu
Végül egy gyengébb idegzetűeknek nem ajánlott, vicces, szarkasztikus leírás mindenféle népről:
gyuloltellensegeink.blog.hu

Úti beszámoló Angliából III. + Csehországból II.

2009.02.01. 20:35 HZ

     Néhány nyugodt, otthon töltött hét után újra útra kellett kelnem. Az itthoni munka pedig kényelmes, de áldozatokkal jár. A munka nem ér véget 5 vagy 6 órakor, hanem a végtelenségig elnyúlik, miközben szegény kislányom nem győzi mondani: "apa ne dóldózzál, deje játszani".
     Elvileg nekem havonta egy hetet Svédországban kellene töltenem, erre azonban most nincs pénze a cégnek, helyette áttettek a bevételtermelésre, azaz a vevőknél problémamegoldásra. Így a következő svéd kirándulásom ki tudja mikor lesz. Kicsit már hiányzik, 7 hónap alatt odanőttünk. Majd oda megyünk nyaralni, ha a legkisebb is repülhet már...
   Mostani ügyfelünk egy nagy nemzetközi fogadóiroda melynek minden (!) adóparadicsomban van leányvállalata, igyekeznek elkerülni az adófizetést. 
    Visszatértem hát az országba, ahol kilinccsel húzzák le a vécét, a lelógó zsinór az villanykapcsoló, ahol az affektálás a normális beszéd, és nem hajlandóak a Föld 99%-a által használt mértékegységek átvételére, ahol a fővárosban mindenki az utcán kell, hogy szemeteljen, nehogy még egy kuka felrobbanjon valahol: Angliába. A sok eső miatt most minden repülőtéren és metróállomáson elkerített részek találhatók, melyek közepén egy vödörbe csöpög a víz a plafonról.
    A munka nem érdekes, nem is részletezem hát. Az első napokban Reading kisvárosában voltunk. Itt találtunk egy kocsmát, amelyben még otthoni viszonylatban is elfogadható áron lehetett enni helyi jellegzetességeket (hamburger, fish and chips). Ugyan bent nem lehetett dohányozni, a kijárkáló részeges brit fiatalok visszafelé mindig behoztak egy-egy slukkot, gondoskodva az igazi kocsmai hangulatról. Néha elgondolkodtom, lengyel vagy angol területen vagyok-e, oly gyakran hallani "dzsinkuje" (=köszönöm). Readingben egyébként a Temze mintegy hat méter széles patak. Hogyan lesz ebből tengeri hajók által járt folyam 70 km-rel arrébb?
    A kislányommal, asszonykámmal minden nap igyekeztem Skypolni, az első nap a kicsi még követelt haza azonnal, legkésőbb holnapra, de a végére már beletörődött, hogy távol vagyok.
    Hétvégét Londonban töltöttem, a nővérem ekkor tartotta utó 30. szülinapi buliját, melyre Dóri és Tami, két unokatestvérünk meglepetésként kijöttek. Kb. 10-12 magyar, meg 5-6 külföldi volt jelen. Volt "boldog születésnapot" feliratú tortája (helyi magyar cukrász műve). Az ünneplés után 60-70-es évek beli görkorcsolyás diszkó volt a terv. Én "ekkora hülyeséget még nem éltem", így már előre azon törtem a fejem, hogyan szökjek meg ez elől (egyébként is vagy 15 órányi munkám volt a hétvégére). Aztán amikor a nővérem vett nekem egy vörös bozontos régen divatos ír műpajeszt, gondoltam, ne menjen kárba, én is részt veszek rajt. Hát nagyon jó ötlet volt. Egész este le sem jöttem a pályáról, a görkorcsolyázás nagyon jó volt. Természetesen táncról az esetemben szó sem lehetett, a lényeg az volt, hogy ne essek el. A lányok egy kicsit becsíptek, de így legalább nem én estem és keltem a legtöbbet. Beszéljenek hát a fényképek.



  

 

 

 

     Hétfőn-kedden ez a vevő nem ért rá, egy Prágainak viszont sürgős segítségre volt szüksége, így Londondból átrepültem Prágába. Erre megjegyezte nővérem egyik lakótársa: ennyit még a Batman sem repked. Heathrow repülőtere elég furcsa volt: a végeláthatatlanul elterpeszkedő check in terem belmagassága a mindenütt megszokott csarnok helyett kb. két méter volt. Furcsa volt életemben először, hogy sem a kiindulás, sem a megérkezés nem az otthonomban történt. Amikor a vevő fizeti a jegyemet, akkor nem spórol a cég, és Londonba Malév, Prágába pedig a Cseh Légitársaság gépén utaztam. Ez utóbbit még valószínűleg nem privatizálták, így a régi Malévre emlékeztető, teljes értékű ételeket kaptam. Prágában megint nem volt idő semmire, (pl. ebédre). Vajon megnézem egyszer a belvárost? Mindenki ismeri a buszon a garázsmenet fogalmát: ilyenkor előbb indul, és a sofőr úgy vezeti a szegény Ikarust, mint egy forma egyes autót. Nos, a Cseh Légitársaságnál a repülőn is van ilyen: jó fél órával előbb mindenkit becsekkoltattak, és a gép is jóval előbb indult. Még a vacsorát is lezavarták negyed óra alatt.
    Az utolsó 3 napot, lévén, az ügyfél 25 percre volt a nővéreméktől, náluk töltöttem. Egyik nap ettünk angol hamburgert: ebben hatalmas darab hús van, és mellé jókora adag sültkrumplit tálalnak. Visszafelé a munkahelyemtől felhívtak telefonon, hogy miért nem számoltam még el a költségeket, szeretnének számlázni az ügyfél felé. Ekkor még jóformán meg sem vettem az utolsó vonatjegyemet, amit nekem egyébként egy hónap múlva fizetnek vissza. Nehéz helyzetben lehetünk, a nemzetközi helyzet egyre fokozódik...

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr69916809

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

evergo 2009.02.08. 20:18:08

egyszer egyszer azért csak visszatérsz, nemde? :) a legjobbakat, Zsolt

HZ · http://nagyvilag.blog.hu 2009.02.08. 23:06:53

Évente 3-4 szer biztosan, aztán az is lehet, hogy egy év múlva akár hosszabb időre is :)
süti beállítások módosítása