Beszámolók a nagyvilágból

     Egy rövid lengyel út után, ahol is megállapíthattuk, hogy Trzcianka tényleg nem a világ közepe (helyiek javaslatára megnéztük a legközelebbi kisvárost, hogy oda vissza másfél óra autózással megállapítsuk: ott sincs semmi) végül egy régóta elhalasztott út várt rám a nyáron: helyi zárás megtekintése Vetlandában, Svédországban.
     Így közel három év után jó volt visszamenni kicsit Svédországba, "fiatalságom helyszínére". Ahogy az autópályán róttuk a kilométereket, a szürke útalapokat, nyírfákat és fenyőket nézve egyből feltolultak régi emlékek itteni életünkből, kellemes nosztalgiám támadt. 
     Vetlanda egy igazán kicsi városka Malmö és Stockholm közt félúton óriási alumínium gyárral. Ez annyira kisváros, hogy vasárnap a hotelben nem is volt recepció, névre szóló boríték várta a vendégeket a kulccsal. A helyi éttermek (a hotelé is) kettő kivételével mind zárva voltak, egy tájföldi és egy pizzéria volt nyitva, előbbi mellett döntüttünk. Még a felszolgáló is svéd volt, ilyen Stockholmban elképzelhetetlen: olyan sok van minden nációból, hogy minden külföldi étteremben "odavaló" személyzet dolgozott. 
     Az egyébként gyenge svéd tudásom nem felejtettem el pár év alatt: alapvető beszélgetéseket továbbra is meg tudtam érteni, ha bonyolultabb beszélgetésnek voltam fültanúja, akkor teljesen elvesztettem a fonalat. A svéd kedvenc ételeinket megvettem, mikor a reptéren eszembe jutott, hogy kézipoggyászom van, nem feladott bőröndöm... Sajnos szomorúan a reptérre kivivő nagyméretű kollégánál hagytam a folyadékot is tartalmazó finomságokat (szárazakat azért át tudtam vinni). Aki azonban pár hét múlva jött Magyarországra és elhozta őket az otthoniak nagy örömére.