Mivel csak a hétvégén értesítettem munkahelyemet hazameneteli tervemről (elég sok dolgom volt, így nem sikerült előbb), így még egy hétig áll a szavazás.
    A héten rájöttem, miért is kellett kifejleszteni a világhírű svédacélt. Az itteni állandóan nedves, talán némi sót tartalmazó levegőtől ugyanis a hitvány acél egyből rozsdásodni kezd. A két napig szerelés miatt szabad levegőn tárolt Tesco/Auchan gazdaságos minőségen aluli szerszámaim rozsdásodásnak indultak.
    Egyik nap délután Kata rám szólt, hogy azonnal menjek haza, beteg a gyerek. Hasát fogva ordított több, mint egy órán át, majd megvolt élete első igazán komoly hányása. Talán a nálunk gyakorlatilag ismeretlen gyomorinfluenza áldozata lett.
    A hétvégén érkeztek apósomék egy hétre látogatóba. A cég pedig pont most találta ki, hogy én vagyok az egyetlen product manager, aki nem dolgozott programozóval, épp nincs jelentkező, így ezen a héten nekem kell elutaznom, az északi sarkkörön lakó programozóhoz. Mivel MÉG nem akarok felmondani, bele kellett egyezzek. Mivel az utolsó pillanatban a repülőjegy a szokásosnál kicsit drágább volt, a nagyfőnök (ugyanaz az ember, aki két hete büszkén jelentette be, hogy most már minden kontinensen elég komoly vevőnk van ahhoz, hogy kijelenthessük: globális cég vagyunk) nem akarta jóváhagyni a jegyet, mondván menjek vonattal. Ez 31 órát vett volna igénybe. Azaz apósomékkal alig találkoztam volna. Végül, az asszisztensén keresztül történő, már már személyeskedő érveléssel ("dehát a cég környzetvédő, vonatozás pedig nagyon az", "ha a cégnek nincs +50 eurója erre, akkor legyen") végül a cég bevállalta, hogy "majdnem tönkremegy", és repülővel megyek. Kicsit úgy éreztem magam a végén, mintha lókupeccel, vagy színesfém kereskedővel kellett volna tárgyalnom. Amikor felmondok majd, azért megemlítem a két felsővezetőnek, hogy egy globális cégnek NEM SZABAD 10 Ft-okon spórolni, amennyiben jókedvben szeretné tartani alkalmazottait. (A kisebbik vezető egyelőre nem hagyta jóvá a költségelszámolásomat, mert nem egyedi metrójegy, hanem gyüjtőjegy szerepel benne, amit majd a jövőben tervezek felhasználni, így összesen kevesebbet adok ki a cég pénzéből, de múlt hónapban a szükséges kétszeresét).
    Kislányom felvette azt a szokásom, amit közel 30 éves fejjel is épp csak kinőttem, hogyha meglát egy szemüveget, azt fel kell próbálni, ezt meg is örökítettük.
    Mikor megtudta, jön a papa és a mama, lelkesen segített felfújni a vendégágyat, majd nagyot hancúrozott rajta.

Vasárnap megnéztük a festői szépségű Sigtunát, Svédország legrégibb városkáját, ezután hétfőtől két szálra szakadunk. Sigtunában szívfacsaró volt rájönni, hogy normálisabb helyeken a temetőben közhasználatú szerszámok vannak, és senki sem lopja el. A templom nincs zárva. Miért engedtük, hogy Magyarországon semmi sem legyen biztonságban, ami nincs lezárva/bekamerázva stb.: