Beszámolók a nagyvilágból

    Ugyanazokkal a barátaimmal, akikkel még előző évben Dél-Tirolba terveztük az utat, ezen a nyáron Horvátországba terveztünk menni, közben egyikőnknek barátnője lett, így négyen mentünk.
    Az utat jó előre elterveztük, négyszemélyes lakókocsit béreltünk, fejenként 15 000 Ft-ért, ez akkoriban egy csóró gimnazistának nem kevés összeg volt, kellett jócskán költőpénz is, tehát ismét a nyár elején munkát kellett keresnem.
    Ezúttal a Maros-Tisza szög eldugott falujába, Tótkomlósra mentem le napszámosnak, azaz mindenféle mezőgazdasági munkákra. Tekertem uborkát a kihúzott zsinórra, szedtem paradicsomot, krumplit, vezettem Barkaszt és kombi Wartburgot (régen minden zöldségesnek ezek voltak). Keltem 4-kor piacozni menni, és a többi.
    Augusztusban indultunk, a célállomás az Isztriai félszigeten lévő Rovinj volt, olasz-horvát település. (Ez a rész a háborúk előtt Olaszországhoz tartozott). Hosszú útunk végén elcsigázottan, de izgalommal telve vettük át a lakókocsik kulcsát, hogy szembesüljünk a klasszikus 3 személyes (1 ágy keresztben elöl, egy dubla ágy hosszában hátul) lakókocsival. Mit volt mit tenni, az elősátorban aludtam felfújható gumimatracon. Mivel augusztusban éjszakánként azért jelentősen lehűl arra is a hőmérséklet arrafelé is, reggelre lilára fagytam. Másnap már beindítottam a rezsót, egész éjjel ment, így igen jó hőmérséklet lett az elősátorban is. A szomszédban egy négyfős családot etettek meg a négyszemélyes lakókocsi szöveggel, a gond az volt, hogy túlzás nélkül, minden családtag 185 és 210 centiméter között volt. 2 nap után feladták és hazamentek. Mivel a lakókocsi ki volt fizetve, sikerült megegyeznümk a kempingesekkel, hogy megkapjuk az ő kulcsaikat is, a hátralévő 5 nap jóval kényelmesebben telt.
    Egyik nap elmentünk a helyi fjordon hajókázni. A hajós senkije nem volt magyar, de idegenforgalmi édekből egész tűrhetően megtanult magyarul. Ez igen furcsa nekünk, hiszen a környező országokban inkább az a szokás, hogy még aki tud magyarul, az sem hajlandó úgy beszélni a gyütt-ment magyarok kedvéért. Ugyan a túrája "ebéddel egybekötött hajókirándulás" a várakozásokat alulmúlta (ebéd fejenként 1 girhes hal krumplival), de a magyar tudása miatt megbocsátottunk neki.
   Akkor még ifjak voltunk, így meglehetősen  sokat ittunk, egy alkalommal meg is betegedtem tőle, és a város fő utcáján bizony kikéredzkedett a vacsorám.
    A víz rendkívül sós volt, akkor még nem voltam a tengerhez szokva, így hamar megittam a napi sóadagomat. Volt a közelben egy kis sziget, arra átúsztam, majd mivel semmi nem volt ott, visszaúsztam a partra. Hazaúton nem emlékszem semmi emlékezetesre.