Beszámolók a nagyvilágból

    Mint sokan tudjátok, most éppen Portugáliában vagyok. (Szokásos dolog: a számviteli központ Budapesti üzleti központba telepítése, 2 hét) Lisszabonba Münchenen keresztül érkeztem 22-én. Odafelé egy amerikai állampolgárságú, japán-koreai származású, Olivér nevű üzletember mellett ültem. Érdekes egy figura volt, a világban utazgatott, élte nem épp szegény színvonalú életét, aztán egy Pesti szórakozóhelyen összeakadt egy magyar lánnyal, aztán gyermekük is lett. Mivel hiányzik neki a tenger illata, gondolta vesznek egy házat a portugál tengerparton, berendezik, és ott fognak élni. Kemény élet...
    Idefelé a leszálláskor hatalmas felhőkön keresztül jöttünk, ez már gyanús volt, és valóban, azóta kb. Izlandi időjárás uralkodik, sok esővel és erős széllel, valamint gyakran hideg levegővel.
    Hétköznap semmi érdekes, egész nap iroda, este vacsora valami étteremben, főként halakat lehet enni errefelé. Gyakran eljön velünk Jaime nevű, brazíliából származó tanácsadó-tolmács kolléga. Igen érdekes a kiejtése, a portugál brazíliai változatának megfelelően (pl. gente "zsente" helyett "zsencsi", dia "dia" helyett "dzsía") az angolt is brazilosítja, pl. unity "juniti" helyett "junicsi"-t mond, a Pink Floyd az pi flojdzs, a try "tráj" helyett "csráj", és végtelenségig lehetne sorolni, ez számos alkalommal mosolyra ingerel bennünket.
    Egyik este villamosoztunk: a villamos kb mikrobusz méretű, a közepén négy kerékkel (mint a nagy lakókocsiknak) A szűk belvárosi dombos utcákon föl le hullámvasútként, az éles kanyarokban vihar v. szellemvasútként működik. Hétvégén végre nem a szokásos program volt, kicsit körülnézhettünk. Szombaton reggel kimentünk Cascais nevű halász és turistahelyre, ott körülnéztünk, beledugtuk lábujjainkat a morajló jégtáblák közé egy pillanatra, majd megnéztük a Boca do Inferno-t (a pokol kapuja). Ez egy meredek sziklafal és a tenger találkozása, a sziklafalban egy óriási szájú barlang, megfelelő időben a hullámok morajlása állítólag a pokolban senyved ő lelkek zajongására emlékeztető hangot ad. Ezután átbuszoztunk Európa legnyugatibb pontjára, a Cabo da Roca-hoz, ahol Északi sarkra emlékeztető a klíma. A buszpályaudvarokon a galambok a párkányokról emberekre vadásznak. A portugál galambok hihetetlen mennyiségű ürüléket képesek az emberek fejére üríteni, és rettenetesen pofátlanok. A buszt Bob herceg vezette, akinek angol feje volt, és olyan testtartása, mint egy Lordnak. A buszra több tízezren vártunk, de nem volt hajlandó beállni egy perccel sem előbb a megállóba, és csukott ajtóban illegette magát. Aztán meg, hogy nehogy késsen, fénysebességgel repített a hajtűkanyarokban, gondolkodóba ejtve az utasok gyomrát.
    Este Lisszabon belvárosában séta. Vasárnap megnéztük a várat, ami régi, olyan szabályos, "lovagos", mint egy lego vár. Nagyon szép kilátás nyílik a városra. Ezután lesétáltunk egy hajóállomáshoz, és a Tejo folyó túlpartján álló Krisztus szoborhoz hajóztunk ez a szobor a Rio de Janeiro híres szobrának mása, állítólag egymással szemben állnak.
    Lisszabon a "folyó" egyik partján áll, a túlpartra két híd, számtalan hajójárat vezet. Az egyik híd ugyanolyan szerkezetű, piros, mint a San Franciscoi, amit sok filmben látni.   
    Ezután az egyik kint élő kollegánál főztünk, majd hazavonatoztunk a piros hídon keresztül. Hazafelé üvöltöző és dudáló szurkolók tömkelegével találkoztunk, az egyik nagy csapat, a Sporting kupagyőzelmét ünnepelték. Ennek stadionja a szálló közelében van. Kb másfélszerese a népstadionnak, az épületben mellesleg egy pláza is található. Ezer év múlva a Colosseum mellett ennek a romját is mutogatni fogják.
Beszámolónk a jövő hétvégén újra jelentkezik, addig is legyetek jók. Hámori Zoli