A hétvégém - főleg a szombat - igen eseménydús volt: mosás, vasalás, ebéd főzése a hétvégére, valamint kb. másfél évnyi Southpark végignézése. Igazából be akartam menni egy kicsit a városba, de az idő nem erre csábított: borult, nyirkos idő, világosnak csak jóindulattal nevezhető szürkeség 8:15 és 15:10 között. Vasárnap azért már rávettem magam, hogy bemenjek a belvárosba.
    A városrész, ahol lakom, túlnyomórészt bevándorlókkal van tele, melyek közül a következők hívják fel magukra a figyelmet, emiatt úgy tűnik, mintha ők lennének legtöbben: (1) a spanyolok, az egyébként egyik legjobb fej külföldi nép, de akinek a normál beszéde megfelel a magyar "torkom szakadtából üvöltök" hangerőnek (ez már Portugáliában is feltűnt, ahol ilyen grafitit is láttam: "ha üvölteni akarsz, menj Spanyolországba"), emiatt több száz méterről hallani őket. (2) A másik az Afganisztán-Pakisztán-Naésaztán-Hátaztán országok valamelyikéből érkezettek, akik 10-12-es csoportokban, szintén nagy hangerővel beszélve közlekednek, a nők tarka kendőt viselnek, egyébként pedig kreol bőrűek. (Kicsit otthon is éreztem volna magam, ha magyarul beszéltek volna, és a tarka kendők rikító színűek lettek volna)
    A metró állomásai igen érdekesek, nincs műkő burkolatuk, nincsenek lecsiszolva, csak az eredeti szikla van állomásonként különböző színűre festve, ezáltal barlang hangulatuk van. A metró külső vége, hasonlóan a magyarhoz, a föld felett vezet, csak valamilyen okból 15 m magasan, így alatta akár repülővel is elférnek, ha meg kisiklik, nem kell mentőt hívni.
    A város hasonló bármelyik európai ember éptette városhoz, régi házak, szép nagy templomok. Rengeteg sziget van Stockholmban, köztük hidak elképesztő hálózata. Igen sok a múzeum, majd egyszer azokat is megnézem. Azt a tanulságot leszűrhettem, hogy a svédek nem nevezhetők fundamentalista vallásosoknak, mivel volt olyan - egyébként igen nagy - templom, amelyet kb. 20 éve az egyház átadott koncert és rendezvényteremnek, nyilván nem azért, mert nem fértek el a hívek, és még nagyobbat kellett építeni. Hazafelé összefutottam egy szimpatikus magyar párral, akik meg is hívtak vacsorázni. Rakott krumplit főztek, volt hozzá tejfölre emlékeztető helyi tejtermék is, kellemes meglepetést okozva.
    Közben a héten új lakók jöttek a régiek helyére: egy dán "kisfiú" (épp 18, aki igazi "gyerekként" egyből be tudta lőni a kábel TV-t, így legközelebb már lesz Duna TV és MTV-2 is) a másik meg egy lengyel programozó, akinek meglehetősen nyers modora volt.
    Pénteken céges karácsonyi "buli" volt, hagyományos svéd ételekkel, meg italokkal (a vacsora természetesen svédasztalos volt). Én nem adtam át magam az ivásnak, inkább az evést és megfigyelést választottam. Igen finom előétel volt, hering kb. tíz különböző ízesítéssel. A főételt (kolbász, húsgolyó, meg ilyenek) kihagytam, ebből mi jobbat tudunk. A desszert is finom volt, de nevüket nem tudnám megmondani. Grízkók szerű sáfránnyal sárgára színezett massza, hozzá tejszín, lekvárok, vaníliaszósz, diófélék. Csak az egyik pite volt ehetetlen, mert ugyan jól nézett ki, de sajtos-sós-nemtommilyen volt. Közben dalolásztak (olyan germános/skandinávos/svábos hippi huppi nótákat), meg ittak, fel is engedtek, így elmesélték pl. egyik legkomolyabb tradíciójukat dec. 24-én: 3-tól négyig Walt Disney nézés a TV-ben, több évtizede.
    Majdnem "lincselés" áldozata lettem, mikor elsütöttem egy hímsoviniszta/fasiszta/szalonképtelen poént a nők autószerelési képességéről, hiába, ez Svédország. Erre egy másik jellemző példa: a fiatal magyar pár megmutatta a svéd nyelvkönyvét, amely a svédek hétköznapi életét bemutatandó a következő szereplőkel bír: Egy élettárs-pár gyerekkel, két elvált pár gyerekkel, Hasszán, valamint egy terhes, de egyedülálló lány. Ezen kívül, van kollégám (férfi) otthon GYES-en a gyerekkel.
    A reptérre egy tunéziai taxis vitt ki, már 20 éve Svédországban él, egész beilleszkedett. Megjegyezte, hogy a "Szultán" név náluk is gyakori, ezért először arabra számított. 68 koronám maradt, a fuvar 370 volt, így kénytelen voltam 400-at felvenni a fuvarra, így megmaradt 4 20 koronásom, ami a Föld legviccesebb pénze: Vadludak, Márton, és a nyakán ülve Niels Holgersson (tényleg!)
    Nekem eddig nem volt semmilyen Bluetooth-os eszközöm, azt sem tudtam, hogy ez amolyan internet/kábel nélküli adattovábbító eszköz számítógép-mobiltelefon-hasonló kütyük viszonylatban. Most, hogy céges telefonom és számítógépem is ilyen, hazafelé, Prágában várva lehívtam egy Bluetooth-eszköz listát, mely telefonok, számítógépek százait találta a környékemen. Tehát igencsak le voltam maradva a technológiában.
    Megint a Skoda 120 l - Barkasz propelleres géppel repültünk haza. Itthon végre nem kellett órákig a Citytaxira (Exxon, Diageo) várni, hanem szépen beültem az ott várakozó taxik egyikébe. A csiga lassú poggyászkiadók, meg a benzinspórolós taxi kooperációja következtében nem értem el a gyorsvonatot, személlyel pöfögök éppen haza, miközben ezt írom. Sebaj, most, hogy nem minden nap vonatozom 2szer 70 km-t, ez újra olyan hangulatos élmény lett, mint gyermekkoromban. A taxi egyébként 4200 volt, és igen, 194 Ft-om volt apróban, tehát váltani kellett.
    Legyetek jók, Áldott, Békés Karácsonyt és Boldog Új Évet Mindannyiótoknak, akikkel már nem találkozom addig.