Beszámolók a nagyvilágból

    Ezúttal Lettországba sodort az élet, melynek oka, hogy itt tartottak programozói képzést, mely elengedhetetlen a program sikeres testreszabásához.
    Átszállás Prágán keresztül, ahova is a korábban megismert motoros Barkasznak látszó repülővel mentem. Ennyi idő után elég sok repülőtársaságot megismerhettem, és a MALÉVnek messze a legjobb a gépparkja. Tehát nem lepődnék meg, ha pár év múlva kiderülne, hogy igen komoly turpisságok voltak a privatizációja körül, nem is volt olyan veszteséges a cég... Prágából Rigába félig üres géppel mentem, a gép utasainak fele(!) magyar volt, de sajnos nem tudtam megkérdezni mi járatban vannak.
    Út közben a mögöttem lévő utas azzal szórakoztatta barátnőjét, hogy jó hangosakat böfögött, mint a kisgyerekek/kocsmatöltelékek, kicsit féltem is, hova megyek. A későbbi tapasztalataim alapján nagy valószínűséggel állítom, nem lett nemzetiségű volt.
    Odaérvén kellemes csalódásban volt részem: fejlett város, cirill betűk sehol, zsiguli kevesebb, mint otthon. A lakosság bő fele a fővárosban él. A város egyébként kelet-európai hangulatú.
    A lett népet az elmúlt napokban nagyon megszerettem. Igen kedves emberek, sok a közös vonás a magyarokkal: ünneplik a névnapokat, a magyarhoz hasonlóan a szavak az első szótagján van a hangsúly, a betűkészletük is hasonló, nincsenek utánozhatatlan, pösze, krákogó és hörgő hangok. Ismerik az aludttejet, tejfölt, túrót is. Nagyon vendégszeretőek, minden nap elvisznek/vinnének vacsorázni, néha nem győzzük lemondani. 
    Érdekes volt az is, hogy eltérően az összes általam eddig látogatott országgal, nincsen szinte feszélyező mennyiségű bevándorló az utcákon. Cserébe a másfél millió lett kapott jó nyolcszázezer ruszkit a nyakába emlékül a szovjet időkből, de mára nagyrészt ők is elboldogulnak lettül.
    Az emberek igen tetszetősek, nem is láttam kövér embert. A lányok 70%-a természetes szőke, a többiek egy része festett szőke. A férfinevek mindig sz-re végződnek: Janis, Artis, Juris, Karlis, Ivans, Kristofers, stb. A helyi pénz nagyon erős (kb 350 Ft/Lat), így minden ár 1-2 lat, egy kiadós ebéd 3 lat. Ilyen otthon a 30-as években és 47-ben volt utoljára. Amikor elmondtam, hogy több ezer Ft van nálam, egy pillanatra azt hitték, tele vagyok pénzzel.
    Az ételeik mindegyike tartalmaz káposztát. Van sokféle káposztalevesük, nagyjából nagyon híg húsos káposzta ízzel, és különböző színárnyalatokban (ez gondolom a fűszerezéstől függ). A pincérek kivétel nélkül nők. Mivel én is gyakoroltam öt évig e szakmát, tudom, hogy ez nem nőknek való fizikai munka. A vécékben (általában vendéglátóhelyenként egy van, közös használatra) mindig le van hajtva az ülőke. (Ez Magyarországon lehetetlen volna).
    Itt ettem másodszor külföldi éttermi gulyást. Az első még Olaszországban volt pár éve, az marhapörkölt volt sóban vízben főtt főtt krumplival. Az itteni egy nagyon sűrű zöldséges raguleves sóban vízben főtt krumplival. Kétszer is voltunk mexikói étkezdében, ahol igazi mexikói ételeket adtak, valamint egyszer olaszban, ahol igazi olasz ételek voltak, nem csak imitációk. Mivel nincsenek bevándorlók, fura módon nem mexikói ill. olasz kiszolgáló személyzet volt. Egy alkalommal italozás is volt (a Mexikói étteremben), inni úgy isznak, mint a gödények, körülbelül úgy bírják, mint a magyarok, de nem cicóznak, egymás után lökik az italokat, este 8-ra már mindenki be volt csípve. Vendégszeretetük itt kényelmetlen is volt, mert az italt nem fizette a cég, mégsem hagytak fizetni bennünket, vendégeket.
    A vendégek: volt kettő orosz lány. Az első nap az egyik felbosszantott, mert este bő egy órára elfoglalta a fürdőszobát, már szétvágott a méreg. Aztán amikor utána bementem és 5 perc után végeztem, akkor rájött, hogy rá vártam és elnézést kért, ő azt hitte, hogy már csak ő volt hátra. Egyébként így, hogy már lassan húsz éve nem megszállóink, nem "kell" utálni őket, az orosz nyelv érdekes, egy nap még megtanulom. Az általam ismert 30 orosz szót gyakran használom is, ezzel kapcsolatban mosoly tárgya is lettem, amikor az első nap felsoroltam őket összefüggés nélkül: hárásó, gyévácská, krákágyil (jól van, kislány, krokodil). Ez azóta szállóigévé vált itt, mert a krokodil lányra vonatkoztatva itt csúnyát jelent, így akaratomon kívül megsértettem a leányokat mindenki derültségére.
A harmadik vendég észt. Őt szegényt folyton szívatják, ha valamit téveszt, egyből azt mondják neki: “Ez azért van, mert észt vagy?”. Valami furcsa volt benne nekem is, amíg egyik nap az ebédre várva éhségtől majdnem összeesve megvilágosodtam: Gyurcsány Ferenc alteregója. Kiköpött mása. Tehát Fletó észt származású. Ha már alteregónál tartunk, a programozás oktató pedig Egyedi Péter (diageos magas, vicces jó fej gyerek) mása.
    Szombaton férfinap van, mely a korábbi „felszabadulás” napja helyett van, ennek örömére az iroda leánytagjai pénteken lejátszottak pár orosz katonai indulót, orosz beszédet tartottak (melyet az egyetlen oroszul nem értőnek, nekem szinkron tolmácsoltak), majd mindenki kapott egy szál vörös szegfűt, és szendvicseket üdítővel.
    A város főterén van egy kis tó (vagy kiszélesedő patak), benne szigettel és sok kis hidacskával. Esküvő után helyi szokás kis lakatot tenni a hidak korlátjára, magam is láttam két ifjú párt násznéppel erre sétálni, illetve megnéztem a rengeteg lakatot. A vízben gyönyörű színes vadludak tanyáznak, a helyiek etetik őket, ott volt Akka és Ingrid is köztük volt Svédországból.

H.Zoli