Véget ért az olimpia, gyászos magyar eredménnyel, csak aranyakban számoló sportnagyhatalomból „iciny piciny ország“ lettünk, aki legyen boldog és büszke mindenkire, aki kint volt. Merjünk kicsik lenni. A helyzet kicsit arra emlékeztet, mint amikor az 50-es években általános társadalmi feszültség volt, és elvesztettük az 54‘-es foci vb döntőt, (ami előtt és után évekig minden válogatott meccset megnyertünk), és ami után a társadalmi elégedetlenség, feszültség oly hatalmassá vált, hogy mindez magját képezhette későbbi forradalmi eseményeknek. Most is növekvő feszültség van, frusztráció, nehéz megélhetés, amire az elmaradt nemzeti siker nem épp‘ gyógyír. Most persze hál’Istennek nem ugyanaz a társadalmi helyzet… Ha van 10 másodperced, kérlek véleményezd szereplésünket a jobboldalon látható gombok segítségével.
     Itt Stockholmban rohamosan közeleg az ősz. Beértek a gyümölcsök, ribizli, szilva, alma, körte. Az idő is hűvösebbre fordult, 20 fok fölé már csak ünnepnapokon emelkedik. Az esővel mindig szerencsém volt eddig (pont elállt arra a fél órára, amíg biciklizem), a héten azonban sikerült végre bőrig áznom. Ugyanakkor estem is egy hatalmasat, tenyeremen csúnya seb, (begyógyul), az öltöny nadrágomon csúnya kopás (maradandó).
     Kislányom egyre szebb, egyre okosabb. Mikor hazaértem az esést követően, meglátta a bibit, és egyből gyógypuszikat dobott felé, hamarosan meg is gyógyul. Délután mindig egyből homokozni, csúszdázni akar menni ébredés után, de kis feleségem mindig meggyőzi, hogy előtte kicsit sétáljanak ki elém.
     Szombaton felfedeztünk egy frissen épülő játszóteret, játék busszal, ez nagyon tetszett angyalkámnak. Ami pedig nekem tetszett nagyon: a játékok építőanyagát magyar, MÁV-os raklapokon tárolták (nem az ósanban és teszkóban látható léc tákolmányon, hanem az igazi keményfa MÁV raklapon). Furcsa a hatalmas erdőkkel borított ország egy szántóföldi országból veszi a raklapokat. (A valódi magyarázat valószínűleg egyszerűbb: kivándorolt hazánkfia vállalkozása lehetett az építtető)
     Vasárnap ismét magyarokkal találkoztunk, egy félreértés miatt hatan mentünk a kocsival (a kérdés úgy hangzott: „biztos beférünk öten + gyerek?“ én meg úgy értettem: „biztos beférünk öten a gyerekkel?“, „persze“), így nekem Anglia után másodszor kellett a gyerekülés elé a földön kuporodva utazni, már egész megszoktam. Az egyik magyar egy székely lány volt, tudatosította bennem, hogy a szókincs átfedettsége nem 100%, néhány újabb keletű idegen szó ismeretlen volt számára: pl. klíma. Férjével magyarországról jöttek, hoztak autót is, és mindjárt ez első napjaikban csalódniuk kellett a svéd közbiztonságban: összetörték a tankoló nyilás ajtaját, és ellopták a benzinjüket. A másikuk egy épp most szakvizsgázó háziorvos, aki gondolkodik, hogy kijöjjön egy két évre pénzt keresni. Ugyanis otthon egy jó Budai körzeti orvosi praxis 10 millió forint, egy normálisabb vidéki 3-4 millió. Ez egy lakáshitellel is küszködő fiatalnak kitermelhetetlen. Csodálkozunk, hogy 500 magyar orvos él Svédországban…