Ahogy a szappanoperákban, úgy a mi életünkben is vannak olyan időszakok, amikor felgyorsulnak az események.
     Kisnagylányom két éves lett. Ezt illően megünnepeltük, kapott játékokat, illetve – mivel azt szereti – piskótatekercs-tortát. A gyertya elfújásában még kicsit segíteni kellett.
    Igen hideg van, a házunkban pedig technikai okoból nem tudták elindítani a fűtést, így jobb híján egész nap megy a villamos tűzhely.
    Érdekesség, Svédországban ősszel is nyílik az ibolya.   
    Végleg eldőlt, és immár közzé is teszem: még az idén hazamegyünk, ennek oka, hogy útban van az ifjú trónörökös, és két gyermekkel már nem ugrálhat az ember. Ha nagyobbak lesznek, akkor persze még megpróbálhatunk egy-két évre egy külföldi munkát pénzkeresési, valamint gyerekeknek nyelvtanulási céllal. A munkahelyemen a nemzetközi gazdasági lassulás miatt, (kb. 150-ből) 40 embert rúgtak ki, vagy ment el az utolsó hónapokban, és helyettük 10 érkezett. A múlt héten tehát megtriplázták feladataimat (mostanában nem kellett éppen halálra dolgoznom magam).
   Ilyen előzményekkel, a héten fogom bejelenteni, hogy márpedig nekem haza kell mennem, hadd dolgozzam otthonról. Ezt vagy elfogadják, vagy két lábbal fenékbe billentenek. Ennek kimenetele igen bizonytalan, indítottam hát erről egy szavazást, várom véleményetek, a szerencsés nyertesek közt Svéd csokikat sorsolok majd ki ☺
    Kislányom új szokásokat fejleszett ki. Például a hideg miatt este 3 réteg ruhát adunk rá már bő egy hónapja, azóta mindig fektetés után leveszi a külső – vastag hálózsákját. Ezután pár perc múlva razziázunk, ha még ébren van, akkor nevetve, nyávogva hagyja, hogy felöltöztessük, majd engedelmesen álomba zuhan. Ha már alszik, akkor pedig álmában felöltöztetjük.
   A másik, hogy sokszor nem hajlandó inni, ilyenkor mindig könyörgünk neki, hogy csak egy kicsit igyon még, kérdezzük: biztos nem iszol? Mostanában amikor nem ivós kedve van, akkor megelőzve az egyezkedést, a cumiját meglátva egyből azzal kezdi: bitos, és elfordítja a fejét.
    A héten ismét eljutottunk a magyar házba, ahol kéthetente gyermek óvoda van, játékkal, énekléssel, kézműves programokkal. Itt jól éreztük magunkat, kislányom életében először festett. Jó kis társaság gyűlt itt össze, a legmeglepőbb számomra az a nő volt, akinek nem kevés munkával sikerült elérnie, hogy dacára a svéd környezetnek és svéd férjének, gyermekei veszekedés során is egyelőre a magyar nyelvet használják.