Beszámolók a nagyvilágból

»»Mi az, hogy Norvégia?!
Az nő, akivel Svédországban dolgoztam, a januárt Costa Ricai nyaraláson tölti, az egyik főnököm Norvég, a cégnek minden országban van egy apartmanja, innentől kézen fekvő volt idejönnöm, hisz Svédországban kevesebb időt tudtak volna tölteni velem.
»»Az út
Még otthon alkalmazkodhattam a sós tengeri levegőhöz, mert annyira szarrá sóztak mindent, hogy cipő, autó legyen a talpán, ami nem megy szét. A taxit megrendeltem 9:21-re Kelenföldre, erre az ügyfélszolgálatos arrogáns módon leüvöltötte a fejem, hogy mit képzelek, öt percenként tudnak taxit küldeni, kérjem 9:25-re. A taxis utána elmondta, hogy arra akart célozni kevéssé kifinomult nem angolkisasszonyra valló modorral, hogy "Elnézését kérjük, de a szoftverünk öt perces időközöket tud kezelni, így ha nem baj, 9:25-öt ír be". Az egésznek olyan hetvenes évekbeli szovjet bája volt, hiszen taxi menetrenddel azért nem hétköznapi dolog. A gép jókora késéssel indult, mert Norvégiában a havas, otthon meg a jeges pályát takarították. Itt kb. öt kört tettünk meg a földön különböző pályákon, már azt hittük a talajon megyünk Oslóig. Közben egy Al-Italia gép jobbról megelőzött minket és fel is szállt. "Mit nekem jég" olasz mentalitás.     Leszállván a repülővel, vonattal mentem az apartmanhoz, mely 170 korona volt, egy kb. 10-20 km-es távra. Gondoltam, ni csak, a norvég korona mennyivel gyengébb a svédnél, hogy összegét tekintve ilyen sok a jegy. És nem. Nem átallanak 5400 Ft-ot elkérni ugyanazért, amiért a MÁV Ferihegy - Nyugati pályaudvar viszonylatban 300 Ft-ot kér el, ez 18-szoros különbség. Most értettem meg azt, amivel a svédek védekeztek panaszkodásomra, hogy "milyen drágák", mondván "menjek el Norvégiába, az A DRÁGA". Mellesleg a repülőjegyem ide kb. 8500 Ft volt fapadoson, pedig ez több, mint 20 km. A helyieknek akár egy jó vacsoráért is megéri repülni. Van is olyan kolléga, aki volt Pesten, de semmire nem emlékszik, mert 2 napos legénybúcsú volt, és erősen ittas állapotban nem készültek bejegyzések a memóriájába.
    Egyébként Oslóban gyönyörű, havas volt a táj, és nem volt agyonsózva minden, tudták, hogy pár nap múlva elolvad, akkor minek rohasszanak szét mindent. Így is lett, 3 nap múlva nyoma sem volt a fél méteres hónak.
»»Apartman, iroda
Ezt hamar elintézem, az apartman szintén egy három hálószobás, új építésű felszerelt albérlet, ez a cég összes országában ilyen. Az iroda meg a világ minden cégénél,minden országban ugyanolyan szerintem. Ami meglepő volt, hogy rengeteg üvegborítású, esetenként magas épület van a belvárosban, biztos a Dallasban látták, hogy az olajban gazdag országok belvárosa így kell, hogy kinézzen, Jockey volt a tanácsadó. Hála Istennek minden nap hoznak és visznek, így nem kell tüzetesen megismerkednem a helyi közlekedéssel.
»»Emberek
Kedvesek itt is, igen sok a külföldi, rengeteg az álláslehetőség, igen jó a gazdasági helyzet. A kollégák egy része családos, gyermekkel, másik része még aranyifjú. Van egy Erik nevű, félig chilei gyerek, saját bevallása szerint "metroszexuális", melyet úgy definiált, hogy az ő generációjának az a része, amely "megengedheti magának, hogy anélkül érdeklődhet nőies dolgok iránt, hogy homoszexuálisnak kelljen tekintenie magát". Ezt annyira nem értettem, de egyébként aranyos gyerek. Van egy Tom Andersen nevű csóka, ő is okos, értelmes, jó fej, apró hibája, hogy Andersen. Mesemondó. Pl. egyik nap ő vitt dolgozni, a benzinkút bejáratát beszéltük meg találkozóhelynek. Mivel két bejárata van, egyiknél megálltam, bent 3 percenként körülnéztem. Egyik sétánál már ott állt. Mondtam neki, ne haragudjon, de rossz bejáratnál álltam, kérdém, sokat várt-e. Azt mondta, nem, semmi gond, kb. 7 percet. (Ez lehetetlen). Minden történetébe belesző egy kis apró füllentést, amitől jobbnak, nagyobbnak, érdekesebbnek hat.
»»Események
    A hétköznapok eseménytelenül telnek, munka, hazamenni, ott is munka, internetezés, majd a nap fénypontja: videoskype a családdal.
    Az alapvető élelmiszereknél alig kétszeres az árkülönbség, de minél nagyobb a termék munkatartalma, ez egyre nagyobb lesz, míg a pusztán szolgáltatásoknál (ld. reptéri vonat), a különbség leírhatatlan. Napidíjon élek, amelyből kapott reggeli -15%, kapott ebéd -35%, kapott vacsora -35% levonás. Ebédet mindig kapok, ez rendben is van, csak a norvégoknak más fogalma van az ebédről, mint a magyaroknak. Nevezetesen kenyér, szalámi, sajt, konzervek, tej, narancslé, margarin, ez nem az, amire napidíjam 35%-át szívesen költeném. Meglepő, mennyire elterjedt itt a margarin. Igazán megengedhetnék maguknak a vajat az élelmiszeripar szintetikus mellékterméke, a szerkezetében a műanyagtól csupán hajszálnyival különböző, ehetetlen olajból észterezéssel előállított, ételnek csak jóindulattal nevezhető margarin helyett, de eddig a legjobb, amit láttam 70% vaj 30% műanyag, akarom mondani margarin keverék volt.   
    Pénteken kissé változatosabb volt a nap, egész napos tréning, majd két vizsga. Eddig életemben egy sikertelen vizsgám volt, egy egyetemi UV, de most ezt sikerült megháromszorozni. A tesztek ugyanis nem az anyag ismeretét kérték számon, hanem az elképzelhető legcsavarosabb, legfélreérthetőbb kérdésfeltevéssel igyekeztek minél több embert megbuktatni. Ezzel csak annyi a bajom, hogy ez egy elmebeteg, perverz egyetemi oktatónál még megérthető, de egy vállalati továbbképzésen szerintem nem a buktatáson, hanem az ismeret továbbadásán kellene lennie a hangsúlynak, mely során a vizsga csak jelképes formaság.
    Este a helyi iroda elvitt egy étterembe. A választék hatalmas volt, két főétel: Az egyik marhahús (félig sütve/átsütve igény szerint), a másik kagyló – apró rák alapú halleves, ez utóbbira szavaztam, alig 7000 Ft volt. + A desszert 3000 Ft-ért egy apró pici süti.    Iszogattunk bort is, az itallapot nem mertem megnézni. Az első távozó körrel hazamentem, mert szombatra beszerveztem, hogy megnézem a várost, és egy sokáig tartó italozás ebben megakadályozott volna. (Egyébként az italokat még a helyiek is drágállják, úgyhogy valószínűleg be sem csíphettem volna, hacsak nem zálogosítom el a lakásunkat). Volt az étteremben egy ittas társaság, melyből egynek barátai heccelésére és az ital hatására előjöttek ferde hajlamai, félig letolt gatyával mászkált. Asztalunkat is megtisztelte, ezáltal megismerhettem az északiak higgadtságát. Ahelyett, hogy két lábbal kirúgták volna a helyről 8 napon túl gyógyuló sérülésekkel, egyszerűen kulturáltan elküldték egy 2 perces beszélgetés után, majd ő vissza is ment asztalához, sőt a fenekére is visszahúzta farmerjét. Erről jut eszembe, a héten elkaptak egy szatírt, aki 30 éve molesztált gyerekeket Norvégia szerte. Kiszedte a zsebének bélését, és a gyerekeket cukorkával rávette, nyúljanak be a zsebbe.
    Szombat reggel fel is keltem, hogy hamar elinduljak, de a szakadó eső megváltoztatta a tervem. Esetleg megnézek 1-2 közeli templomot, múzeumot. Erre is felkészítettek: kérdeztem, ingyenesek-e itt a múzeumok (Svédországban állítólag sok az). Mondta egyik kolléga, hogy nem. Mondom neki, de nem nagyon sok, pl. 5000 Ft-nyi, ugye? Mire ő: ez az összeg itt nevetségesen alacsony bármire is. Túl sokat írok az anyagiakról, de egy magyar számára tényleg hihetetlen, hogy ilyenek vannak. Ahol eddig jártam (Spanyolország, Olaszország, Mexikó, Portugália), mindenhol hasonló árak voltak Magyarországhoz, Erdélyben meg még sokkal olcsóbbak.
    Vasárnaptól jön Vitalij az apartmanba, aki kevéssé tud angolul, de állítólag az így kieső időközöket vihogással tölti ki. Így nem leszek egyedül. Ha történik bármi a héten, akkor lesz Norvégiából II, ha nem, akkor februárban jelentkezem. Legyetek jók: Z.