Beszámolók a nagyvilágból

Kedves Mindenki!
    GULAG, annyi mint Goszudarsztvennoj Upravlényije Lágerej – Táborok Állami Igazgatósága. Szóval az elmúlt hét második felét itt töltöttem, a későbbiekben részletezem, miért is éreztem így magam Észtországban.
    De ne menjünk ennyire előre, folytassuk, ahol előző héten abbahagytam, lett barátaimnál. A hétvégén megnéztem egy pár múzeumot és templomot, és a következő meglátásaim lettek:
-Az ortodox templom gyönyörű, szépen feldíszített, festményekkel, szobrokkal, de nincsenek padok. Tehát az öreg nénikéknek is végig kell állni a 2 órás ortodox misét.
-A lengyelek mindenütt ott vannak. És olyan számban, hogy van saját nyelvű katolikus miséjük, ez igaz Norvégiára, Svédországra, és Lettországra is (és gondolom minden Nyugati országra).
-Van jó pár múzeum, meg is néztem párat, de nagyon sok teremben vagy nem volt címkézés, vagy csak lettül, így nem tudtam, éppen mit nézek. Ezen kívül, a teremőrök néha eltűnnek, így többször előfordult, hogy egyedül hagytak a ki tudja milyen értékes kiállított tárgyakkal.
    Hétfőre „Egyedi Peti” levágta a szakállát, így fiatalodott 20 évet. Ebéd során egy észttel és két lettel elbeszélgettünk a közbeszerzésekről, állami építkezésekről, és kiderült, nem mi vagyunk az egyetlen ország, ahol nem tehetjük tűzbe kezeinket ezen döntéshozókért.
    A gulyásleves igen népszerű erre, hiszen a napi menü egy másik helyen is tartalmazta, de ott épp mást ettem akkor. (Igen, volt benne káposzta). A lett férfiak folyton ingben és nyakkendőben vannak, a nők egy része, a kislányok túlnyomó része pedig -20 fokban is szoknyát visel, vékony nejlonharisnyával.
    Kedden munka után elindultunk negyedmagunkkal a szolgálati hibrid autóval Tallinba, a kötelező „kezdők konferenciájára”, ahová eddig egyéb teendők miatt egyikőnk sem jutott el. (2 lett, egy orosz és magam). A hibrid autó igen mókás, lassú tempónál elektromotor hajtja, gyors tempónál benzines, vicces amikor bekapcsol a motor, és a troli autóvá válik.
    Észtországban sok „ismerős” mellett néhány új arc is volt a kezdők között. Említésre érdemes Frank Bakcsy, a magyar nevű de magyarul nem tudó Ausztrál, 40 éves, de aranyos ember (tiszteletbeli magyarnak fogadtam, mert elég magyaros stílusú humora van, az 56-os menekült apjától tanulhatta). Dragan, a szlovén, aki igen vicces volt, egy jellemző példa: A szoftverünkben igen elterjedt a számlák, rendelések, emailek, stb. egymáshoz linkelése, mely egérrel végezhető „Drag and drop”, erre ő folyton a saját nevével viccelődött „Dragan, drop” (Dragan, dobd el). Teljesen infantilis volt, így amikor épp nem GULAG volt, nevetni is lehetett rajt. De miért is volt GULAG?
    (1) A konferencia vezetője egy 24 éves osztrák törzsőrmester lány, aki úgy érzi, ő szellentette a passzát szelet, olyan modorban tudja néha kioktatni a nála akár 15 évvel idősebb alkalmazottakat, hogy kinyílik a bicska az ember zsebében. A másik egy lengyel lány, ő nem ilyen nagy arc, csak szőkenő-stílusú ember volt. Mindkettőnek igen befolyásos barátja van a cégen belül, az elsőnek Erik, a viking programozó (nagy tudású), az utóbbinak a tulajdonos, így nem ajánlatos elküldeni őket melegebb éghajlatra. Jellemző példa: egyik este, a kötelező vacsorán Dragan nem öltönyben jelent meg, erre a két „hölgyemény” majdnem szívinfarktust kapott, hogy ezt hogy képzelte, és félrehívták fejmosásra. Szombat este, a vacsorán is kifogástalan üzleti ruhában kellett megjelenni, tehát hétvégén, a konferencia befejezte után is.
    (2) Ez távollétem második hete volt, ilyenkor mindig hullámvölgybe kerülök, számolom a napokat és órákat a hazaútig, nagyon jó dolognak kellene történnie, hogy ne így érezzem.
    (3) Az étel. Tudjuk, ez milyen fontos a férfiaknak. Minden áldott nap ebédre és vacsorára ázsiai helyre mentünk (talán anyagi okokból, talán mert a két hölgyemény azt szereti). Én nem vagyok ennek nagy barátja, de mindent megeszek. Túl 8 egymást követő kínai, indiai, táj, mongol étkezésen ott tartok, hogy ha valaki ázsiai ételt tesz elém, keresztüldöföm a pillantásommal.
    (4) A szállás. A szállás egy gyönyörű ódon belvárosi házban volt, melyben kandallók is vannak, igen hangulatos. Az a tény azonban, hogy egy másik apartmanban elment a víz és ide kellett költöznie minden férfinak (összesen 7), albán tömegszállás hangulatot eredményezett, fürdőszoba beosztással, a különböző bioritmusok miatt konstans nem alvással párosulva.
    (5) Szabadidő. Ahogy GULAGon várható, ilyen nem volt, reggeltől estig konferencia, délben és este a kötelező ázsiai ételnek jóindulattal nevezhető szemét elfogyasztása öltönyben a kápókkal. A városból tehát keveset láttam, az a kevés egyébként szép volt.
    Tallin reptere ellentéte a megalomániás németeknek: körülbelül akkora, mint egy közepes város vasútállomása, csodállom, hogy tud ennyi gép fel és leszállni ott. Mondjuk a terminált éppen most bővítik háromszorosára, azzal elmegy majd egy kisebb város repülőterének.
    Hazaúton azt hittem, már nem érhet meglepetés ennyi repülés után, de tévedtem: Prága fölött rettentő szélvihar tombolt, ezért a leszállás előtti tizenöt percben a repülő hullámvasútként himbálózott. Megtudtam, mi a tengeri betegség. Minden erőmmel arra kellett koncentrálnom nagy sóhajtozva, hogy a nemrég megevett pizzaszelet ne jöjjön ki belőlem. Észt szomszédom jóindulatúan elterelő beszélgetésbe kezdett, nyugtatott, hogy mindjárt leszállunk, mert azt hitte, a félelem a bajom. Aztán mikor elmondtam az okát, megnyugtatott, hogy van ennél nagyobb vihar is, a kis gépek ilyenkor akár teljesen az oldalukra fordulnak. Végül megnyertem a háborút, remegő kézzel és gyomorral, de leszálltunk a pizza feljövetele nélkül. Remegő lábaimmal aztán rohanni kellett, mivel menetrend szerint öt percem volt a beszállásig. Otthon kis családom várt a reptéren, nagy örömet okozva nekem.