Eltelt az első hét kis családommal Svédhonban. A lakás kezd egész jól kinézni, még egy hét és ragyogni fog minden. A környék úgy néz ki, Stockholm egyik legsvédebb környéke, a lakók jó háromnegyede svéd. Nem mindenhol ez a helyzet, egyik nap eltévedtem biciklivel, és olyan környékre jutottam, ahol már azon gondolkodtam, félni kezdjek-e. (Olvastam valahol, hogy tavaly karácsonykor az ottani metróállomást egy időre le kellett zárni a huligán, de még nem büntethető gyerekek folytonos randalírozásai miatt)
    Szóval a mi környékünk nem ilyen. Egy viszonylag nagy lakótelep, a Magyarországon megszokottnál háromszor kisebb beépítettséggel, valamint jó hangszigetelésű ajtókkal. A házak között vannak hobbikertek, melyek körülbelül focipálya méretű bekerített területek, melyeken belül mindenkinek van körülbelül 4-szer 2 méteres területe zöldségnek, gyümölcsnek. Az idő remek, minden nap 20 fok felett van a csúcshőmérséklet, amióta megjöttünk. A természet 2-3 hét késésben van otthonihoz képest, így másodszor is megcsodálhattuk a nárciszok, tulipánok és orgona virágzását. A parkolási helyzet nem egyszerű, hiába lenne bőven hely a parkolóknak.  A házunk környékén mind fizetősek, bő öt perc gyalogútra lehet válogatni a következő ingyenesek közül: az egy hetes parkolók, ezeken egy hétnél rövidebb ideig lehet elmozdulás nélkül parkolni; valamint a hét  egy bizonyos napján takarítás miatt nem használhatókat. Mi ez utóbbira szavaztunk, egymás mellett van egy „kedd“ és egy „péntek“ utca. Pénteken véletlenül ott felejtettük az autót a „pénteken“ tilos utcában, várjuk a következményeket. Cetlit nem kaptunk, a nyilvántartással viszont gond lesz, mert a svéd rendszám ugyanolyan, mint a magyar. Reméljük nem büntetnek meg egy svédet helyettünk. Az akkumulátor töltőt feleségem elhozatta, nemigen akartam, mert sok helyet foglal, de jól tettük: A 3. nap lemerítettük az aksit, a következőképpen: kislányom megkapta fél percre a kulcsot, ezután nem működött rajta az ajtózáró gomb, azt hittük, tönkretette. Pedig nem tönkrement, hanem az egyik ajtó nem teljesen volt zárva, így kulccsal kellett zárni, viszont a belső lámpa égve maradt. Haza az aksit nagy távolság miatt a babakocsiban toltam tölteni (persze újságba csomagolva), nézték is a népek a furcsa babát.
    Még otthon akartam venni pót fékbowdeneket a biciklihez, ezt elfelejtettem, és természetesen a második nap elszakadt az enyém. Bementem egy bicikliboltba, ahol 30 koronáért, egy vagyonért kaptam, de mivel nem volt készpénzem, a kártyát nem akarta lehúzni, mert azon bukik 9 koronát, hát odaadta a kezembe, hogy valamelyik nap majd kifizetem. Ez olyan valószínűtlennek tűnt, mint a gyermekkoromban hallott legendák, hogy a svédek a bicikliket sem zárják. Pedig részben az is igaz, mert néhány bicikli zár nélkül, vagy kézzel eltörhető jelképes zárral parkol. Sajnos a biciklitároló fogalma nem divat, a nyilt utcán parkolnak, minden ház előtt van egy biciklitartó. Ez fáj az én húszéves biciklimnek. A menetidő rekordom időközben lecsökkent 30 percre, ez sietve és eltévedés nélkül (ritka) sikerült. Egyébként szinte mindenhol kerékpárutak vannak, és rengetegen járnak kerékpárral.
    Kislányom jól érzi magát, tetszik neki a sok újdonság. A levegő nehezebb lehet, vagy a sok élmény kifárasztja, mert délutánonként az otthoni 2-2,5 óra helyett 3-4-et alszik. Az is tetszik neki, hogy nem a jóéjt puszira érek csak haza. Már olyan sikereim vannak, hogy ha a második „annnya“ kiálltásra sem ér oda édesanyja, akkor „appa“ kiáltás következik. A helyi játszóterek elég jók, de üresek. A helyi gyerekek vagy minikortól oviba járnak, vagy tévét néznek, vagy bújdosnak előlünk. Ha nem akarunk unatkozni, nekünk is hamarosan óvodát kell keresni. Van pár a közelünkben, de a várólisták állítólag igen hosszúak itt, így nem lesz egyszerű.
    Az internet szolgáltató nem kap szívrohamot a sietségtől: Hétfőn megrendeltük, szerdán feladták postán, elvileg hétfőn megérkezik a csomag, „reményeim szerint“ svéd nyelvű útmutatóval, és akkor  már „csak“ össze kell rakni és beállítani.
    A héten meglett a svéd személyi számunk is, innentől fogva embernek számítunk majd Svédországban, sokféle joggal.