Beszámolók a nagyvilágból

Beszámoló utazásaimról Spanyolországból, Olaszországból, Mexikóból, Portugáliából, Svédországból, Norvégiából, Lettországból és Észtországból, és a többi...

Látogatók

Friss megjegyzések

Ajánlott olvasmány

Ez rólam is szól (munkatársnőm írta) Mexikói kalandok
Svéd blogok
evergo.blogol.hu
psycho.blog.hu
Itt az egyik történet velem esett meg joemberek.blog.hu
Végül egy gyengébb idegzetűeknek nem ajánlott, vicces, szarkasztikus leírás mindenféle népről:
gyuloltellensegeink.blog.hu

Stockholm I.

2008.05.25. 22:40 HZ

    A héten már hétköznapi svéd életet éltünk, így nem beszélhetünk úti beszámolókról, így el is hagytam ezt a kifejezést. Az idő változékony, de szerencsémre 8 és 9, valamint 16:45 és 17:45 közt sosem esik, így a biciklin nem áztam meg egyszer sem. A menetidőm közben lecsökkent 25 percre, jövőre megfontolom, induljak-e a Tour de France-on. Közben a héten megtapasztaltam néhány svéd nemzeti sajátosságot, melyet többé kevésbé a bevándorlók is átvettek. Mindenütt biciklisek és bicikliutak vezetnek, igen sok felül és aluljáró is ki van alakítva e célra. Ha mégis zebrán/úttesten kell átmenni, az autók igen előzékenyek. Ha át kell mennem az úton, és látok autót közeledni, most már egy percet sem gondolkodom, biztos lehetek benne, hogy megáll, és nem száll ki bunyózni, hogy mégis mit képzelek. Már a Kata is többet biciklizett, mint az elmúlt tíz évben összesen.
    Nem vagyok sajtínyenc, otthon is a trappistát vettem, itt is az ennek megfelelő sajtot vásároljuk, mely még az otthoninál is olcsóbb (kiv. Lidl és Tesco sajtpótlék), de az íze jobb, valamint ha rántott sajtot készítünk belőle, nem folyik ki olyan könnyen, tehát több benne az anyag. A lisztként árult termék pedig nem tudom mi itt, talán liszttartalmú fűrészpor. A főzelék nem lesz sűrűbb, a kenyértészta ragad tőle.
    Mielőtt még azt hinnénk, a kerítés is kolbászból van itt, egy újabb felfedezés: Nem ismerik a zsebkendőt. Az hagyján, hogy a gyerekek a játszótéren (már bocsánat) lüttyögő takonnyal szaladgálnak, de felnőttet is láttam csöpögő orral, a szipogás meg annyira általános, mint otthon a lélegzetvétel. Az utcán pedig láttam fiatal, jólszituált lányt olyan természetességgel köpni, mintha csak köhhintett volna egyet.
    Egyik nap sétáltunk egyet a külvárosunk központjában, és sasszemű, halmániás kicsi feleségem egyből kiszúrta a kisállatkereskedést, és vettünk két nagy szifót. (Otthonról a 2000 km-es útra csak kishalakat mertünk elhozni, akik csak addigra lesznek nagyok, mire hazamegyünk) Így végre van nagy hal is a nagy utazó akváriumban.
    A hétvégén végre megvolt az első komoly belvárosi sétánk. Stockholm belvárosa számtalan kis szigeten épült számos híddal, ahogy korábban említettem, ami újdonság: ahol nincs híd, szorgos kompjáratok teszik lehetővé, ne kelljen kilométereket kerülni. Igen, a kompok személyzete arab.
    Svédország a belvárosban is svéd: a főtemplom udvarán is található játszótér homokozóval és hintalóval, és a templomon belül is van játszósarok, ha a szülők már nem bírnának a csemetével. (Egyébként eleven csemeténkkel oda is küldtek minket, hogy ne zavarjuk a többieket). A parkokban, ligetekben mindenütt pokrócokon napozó és piknikező svédeket látni, ezt a szokást a bevándorlók is átvették, hiszen volt köztük csadorban falatozó is.
    A királyi palotánál megcsodálhattuk az őrségváltás, mely nagy csinnadrattával, katonazenekarral zajlik, teljesen külön katonacsapat veszi át az őrzést délután. Természetesen Svédországban itt is emancipáció van, a katonazenekarban legnehezebb hangszert, egy hatalmas dobot cipelő ember egy cingár nő volt.
    A tervünk az volt, hogy kislányom a babakocsiban alszik majd. Nemigen akaródzott neki elaludni ezúttal, így körülbelül másfél óránát szirénáztunk a belvárosban, mire a fáradtságtól végre kidőlt.
    Hazafelé a metrón ismét megcsodálhattunk egy érdekes helyi népszokást: egy fiú hatalmas csülkeit a szembe lévő plüs üléshuzaton pihentette, ebben nem zavarta az sem, hogy a mellette lévő két ülésre telepedtünk. Ha valaki otthon nyugati/északi kultúr és paraszt magyar emberekről beszél, adjatok neki egy kokit a nevemben, összességében nem jobbak ők sem a Deákné vásznánál (a spanyolok, portugálok, olaszok, svédek BIZTOS nem), csupán vannak pozitív és negatív különbségeik.

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr96487315

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Réka 2008.05.28. 21:55:32

Nahát, tényleg érdekes, milyen hasonlóságok vannak az északi és a déli népek között - a köpködés igen jól megfigyelhető Portugáliában is, nem meglepő kosztümbe öltözött nőktől sem. Eddig azt hittem, ez a déli lazaság...

Zsuzsi 2008.06.07. 07:31:58

no de nemcsak az északi és déli, hanem a nyugati és keleti népek között is van hasonlóság - legalábbis ami a köpködést illeti.
most jöttünk haza Kínából, ahol szintén dívik ez a szokás, a büfögéssel kiegészítve.
Sok meghitt pillanatban volt részünk:)

Zozó 2008.06.30. 18:09:33

A papírzsebkendő ebben a formájában (kifújjuk bele az orrunkat) megfigyelésem szerint egyáltalán nem általános a világban...

HZ · http://nagyvilag.blog.hu 2008.07.01. 09:42:50

Hát volt ilyem gyanúm nekem is, de ezek szerint általánosítani nem túlzás
süti beállítások módosítása