Az elmúlt két hétben jónéhány helyi nevezetességet megfigyelhettünk. Van egy "hazug" sztereotípia a BMW-sekről. Láttam egy BMW-t, két parkolóhelyet foglalt a parkolóban, mellette állt a sofőr, igen, fehér bézbólsapkás, kreol vagy szolis bőrű, borostás, kigyúrt pacák volt térd nadrágban és épp telefonált. Az egyetlen autós, aki majdnem lelökött az útról a biciklimmel, szintén BMW-s.
A lakótelep igazából hasonló az otthoniakhoz, rengeteg fúrással, fűnyírással, bulival, de egy nagy különbség van: nem felejtették el hangszigetelni a falakat. Ha ezt a lakás értékéhez képest apró beruházást nem spórolják le anno otthon, nem lenne pokol a 3 millió otthoni panellakó élete.
A lakótelep környékén kertváros van, rengeteg elsőre 2 egymásra pakolt konténernek tűnő kis kertesházzal. Már épp háborogtam, miért ilyenben élnek, amikor megláttam egyet, amelyikről lepergett a festék: Ez nem fém konténer, hanem a fa borításra van szögelve úgy a tartóléc, majd festve szürkére sárgára vagy egyéb olyan színre, hogy konténernek néz ki.
Feltűnési mániás építészek erre is éltek: láttunk henger alakú paneleket is, kihívás lehet a benne lévő trapéz alakú szobákat berendezni.
Múlt hétvégén elmentünk egy közeli kirándulóhelyre, Gripsholmba.
Itt van egy szép királyi várkastély egy nagy tó kis szigetén. Az épület már nincs a király szolgálatában, hanem szabadon látogatható történelmi felszerelésével együtt, benne egy komplett színházzal. Az ágyúk csövébe néhánykisfiú kavicsokat szórt, ezt a kislányom is próbálta leutánozni. Ugyanitt van egy keskeny nyomtávú nosztalgia gőzös. 
Ezt nagyon élveztük mindhárman. Még az állomás is műemlék volt, százéves fa épület, bútorok, telefonok, a ruházat. Kártyával nem lehetett fizetni, így majdnem lekéstük a vonatot, mert el kellett szaladni automatához készpénzért.
Általános megfigyelés, hogy Stockholm óriási területű, sok mezővel, így nem tudják hamar mindenhol lenyírni a füvet. Sok helyre idén még egyszer sem jutottak el, így romantikusabb lelkületűek virágos rétet, kevésbé romantikusak méteres gazzal felvert területeket találnak mindenhol. Ez a sok pollen viszont rendkívül finom rétegben, de mindent beborít, az összes nem garázsban tartott autó hihetetlen poros nyáron.
A környéken biciklizve találtunk egy szép kis tavacskát egy erdőben. Az utóbbi időben igen meleg van, tehát a helyiek nagy számban fürödtek benne fázás legkisebb jele nélkül. Utána beletettük a lábunkat, majd nyomban elszaladtunk, és megértettük, miért nem láttunk bevándorlókat a környéken, az itteni víz június elején kizárólag ős svédeknek való. Szintén, a környéken találtunk egy olyan játszóteret, ami mellett állatok: birkák és pónilovak éltek. A birkák különleges, a hátsó lábukat enyhén megrogyasztó vizelési technikája tetszett kislányomnak.
A héten csapokat cseréltek a lépcsőházban a közös költség terhére. Az egyik arab szomszédnál elfelejtették megnyitni a főcsapot, és nem volt vize. Elkérte a pincekulcsunkat, hogy megnyithassa, ezután elbeszélgettünk, és ajánlott egy közeli igen jó helyet: 10 perc biciklizésre van a giga méretű polipként elterülő Mälaren tórendszer egy kb. Velencei-tó méretű nyúlványa, benne vitorlás kikötők, homokos strand, játékokkal. (Ugyanennek a tónak a partján van a fenti kastély) A helyiek is itt napoztak, fürödtek nagy számban. A hideg víz eleinte visszatartott bennünket, de aztán a baba bekívánkozott (beleesett), meg volt egy nagy ugrótorony, arról nekem is le kellett ugranom. Remélem egyikőnk sem fázott meg. Büfével nem volt teli a strand, csak egyik sarkában árválkodott kettő gondolom a rövid szezon miatt nem éri meg. Emiatt mindenki hűtőtáskában hozott ebédet, tiszta 80'-as évekbeli Balaton hangulata volt. A sok nap kiszívta az erőnket, hazafelé a sok dimben-dombon csak remegő lábbal bírtunk feltekerni.
Egyébként sötétnek csak jóindulattal nevezhető állapot éjféltől kb. 3-ig van így nyári napfordulóhoz közeledve, ezért aludni nem sokat tudunk, és szegény kislányom alvása is el van tolódva (20:00-5:45 és 6:00-8:00 helyett 22:00-8:00 és 8:15-10:00), így a korai programok nem igazán lehetségesek.
A lakótelep igazából hasonló az otthoniakhoz, rengeteg fúrással, fűnyírással, bulival, de egy nagy különbség van: nem felejtették el hangszigetelni a falakat. Ha ezt a lakás értékéhez képest apró beruházást nem spórolják le anno otthon, nem lenne pokol a 3 millió otthoni panellakó élete.
A lakótelep környékén kertváros van, rengeteg elsőre 2 egymásra pakolt konténernek tűnő kis kertesházzal. Már épp háborogtam, miért ilyenben élnek, amikor megláttam egyet, amelyikről lepergett a festék: Ez nem fém konténer, hanem a fa borításra van szögelve úgy a tartóléc, majd festve szürkére sárgára vagy egyéb olyan színre, hogy konténernek néz ki.
Feltűnési mániás építészek erre is éltek: láttunk henger alakú paneleket is, kihívás lehet a benne lévő trapéz alakú szobákat berendezni.Múlt hétvégén elmentünk egy közeli kirándulóhelyre, Gripsholmba.
Itt van egy szép királyi várkastély egy nagy tó kis szigetén. Az épület már nincs a király szolgálatában, hanem szabadon látogatható történelmi felszerelésével együtt, benne egy komplett színházzal. Az ágyúk csövébe néhánykisfiú kavicsokat szórt, ezt a kislányom is próbálta leutánozni. Ugyanitt van egy keskeny nyomtávú nosztalgia gőzös. Ezt nagyon élveztük mindhárman. Még az állomás is műemlék volt, százéves fa épület, bútorok, telefonok, a ruházat. Kártyával nem lehetett fizetni, így majdnem lekéstük a vonatot, mert el kellett szaladni automatához készpénzért.Általános megfigyelés, hogy Stockholm óriási területű, sok mezővel, így nem tudják hamar mindenhol lenyírni a füvet. Sok helyre idén még egyszer sem jutottak el, így romantikusabb lelkületűek virágos rétet, kevésbé romantikusak méteres gazzal felvert területeket találnak mindenhol. Ez a sok pollen viszont rendkívül finom rétegben, de mindent beborít, az összes nem garázsban tartott autó hihetetlen poros nyáron.
A környéken biciklizve találtunk egy szép kis tavacskát egy erdőben. Az utóbbi időben igen meleg van, tehát a helyiek nagy számban fürödtek benne fázás legkisebb jele nélkül. Utána beletettük a lábunkat, majd nyomban elszaladtunk, és megértettük, miért nem láttunk bevándorlókat a környéken, az itteni víz június elején kizárólag ős svédeknek való. Szintén, a környéken találtunk egy olyan játszóteret, ami mellett állatok: birkák és pónilovak éltek. A birkák különleges, a hátsó lábukat enyhén megrogyasztó vizelési technikája tetszett kislányomnak.
A héten csapokat cseréltek a lépcsőházban a közös költség terhére. Az egyik arab szomszédnál elfelejtették megnyitni a főcsapot, és nem volt vize. Elkérte a pincekulcsunkat, hogy megnyithassa, ezután elbeszélgettünk, és ajánlott egy közeli igen jó helyet: 10 perc biciklizésre van a giga méretű polipként elterülő Mälaren tórendszer egy kb. Velencei-tó méretű nyúlványa, benne vitorlás kikötők, homokos strand, játékokkal. (Ugyanennek a tónak a partján van a fenti kastély) A helyiek is itt napoztak, fürödtek nagy számban. A hideg víz eleinte visszatartott bennünket, de aztán a baba bekívánkozott (beleesett), meg volt egy nagy ugrótorony, arról nekem is le kellett ugranom. Remélem egyikőnk sem fázott meg. Büfével nem volt teli a strand, csak egyik sarkában árválkodott kettő gondolom a rövid szezon miatt nem éri meg. Emiatt mindenki hűtőtáskában hozott ebédet, tiszta 80'-as évekbeli Balaton hangulata volt. A sok nap kiszívta az erőnket, hazafelé a sok dimben-dombon csak remegő lábbal bírtunk feltekerni.
Egyébként sötétnek csak jóindulattal nevezhető állapot éjféltől kb. 3-ig van így nyári napfordulóhoz közeledve, ezért aludni nem sokat tudunk, és szegény kislányom alvása is el van tolódva (20:00-5:45 és 6:00-8:00 helyett 22:00-8:00 és 8:15-10:00), így a korai programok nem igazán lehetségesek.
