Ez igazán eseménydús hét volt, megérkeztek a Hámori Tours első magyarországi látogatói, barátaink: Gica és Zsolti. Vicc airrel jöttek, és a hétvégén hallott rémtörténeteknek megfelelően késtek 6 órát. Így a Kata ment ki eléjük, én voltam a kislányommal és én is fektettem le.
   Másnap kirándulni mentek, így én voltam munka után a háztartásbeli: hosszú idő óta először vasaltam egy jó nagy adagot, valamint készítettem vacsorát a megfáradt utazóknak. A többiek úticélja Sigtuna festői kisváros, hangulatos bevásárlóutcával, régi városházával, templommal, templom-rommal, majd kicsit megáztak és mentek tovább Skokloster kastély felé, ott láttak egy kiállított Swedish Airforce repülőgépet ami kislányomnak különösen tetszett, mert elérte a propellerét. Az út odafele gyönyörű volt, rengeteg pacival, karámmal. A kastélyban záróra lett így csak az alsó részt sikerült megtekinteniük.
   A legfőbb eseményt majdnem kihagytam: nagylány lett gyermekem. Na, ne tessék semmi rosszra gondolni, de megvolt első pisije és nagydolga is a wc-be. Mindkettőt a Gicának mutatta be először, szülei irigykedésére.
   Következő napi terv Drottingholm és a kínai kastély, persze előtte még be kellett szerezni a Stockholm kártyákat is. Pénteken szabadságon voltam, akkor is kirándultunk egyet a környéken, megnéztük a Tyresö kastélyt, ami nagyon szép helyen fekszik, de sajnálatosan zárva volt, sétáltunk egyet a körülötte fekő parkban, aztán kimentünk a tengerpartra, megetettük Larát és végre homokozhatott egyet. Természetesen ezek a kastélyok is tavak közelében vannak. A hétvégére Stockholm kártyát vettünk, mely sokba került, de szinte mindenhová be lehet menni vele, így valóságos túlélőtúra következett, mindent igyekeztünk megtekinteni. Reggel korán felkeltünk, gyors szendvicskészítés, majd irány a belváros. Itt részt vettünk egy hajós kiránduláson ahol megkerültünk egy szigetet, minden látnivalóval. A Kata nem hallott sokat az idegenvezetésből, mert ölében ült kislányom, és pont a nyelv kiválasztó gomb tűnt a legjobb játéknak az úton. A dízel motor hangja és az előre álló üléssor miatt egyébként a hajó neve is „bussz“ lett számára. Ezután felpattantunk a városdísznek meghagyott régi villamosra, és a Gamla Stan szigeten megtekintettük a Vasa hajómúzeumot. Itt egy közel 400 éves hajó van kiállítva, amit csillogó villogó, faragott, díszesre építettek, csak amolyan svéd módra nem végeztek rajt megfelelő számításokat, túl keskeny lett, és az első útján felborult és elsüllyedt, majd 50 éve kiemelték, a kemény tölgyfából épült sértetlen hajótestet. Ezután a skanzenek névadóját, a Stocholmi Skanzent néztük meg, amely hasonlóan külföldi utánzataihoz, az adott ország régi házait tartalmazta. Ebben volt állatkert is, így végre megtudtam, hogy is néz ki a jávorszarvas és a rénszarvas. Kislányom kedvence a kecske mekegése volt, sikítva nevetett rajt. Ezután hajóval elutaztunk a metróig, majd haza. Ezzel az első napon megtérült a kétnapos Stockholm kártya. Este levezetésként szendvicsgyártás és főzés, négy embernek ez azért gyorsan megy.
   Vasárnap, miután mi hárman lekéstük a hajókirándulást, a városházát néztük meg. Ez svéd stílusban, de olasz ihletéssel készült. Itt történik a Nobel díj osztása. Két belső udvara közül egyik fedett (nem Rómában vagyunk a +12 fokos téllel). Mindjárt az első terem neve „kék terem“, annak ellenére, hogy vörös tégla a burkolata: az építész meggondolta magát. A tanácsteremben akusztikai okokból az elnöki asztal 40 cm.-es emelvényen van, emiatt mai napig kritizálják: Svédországban mindenki egyenlő. Volt a végén egy nagy, arany mozaikkal borított terem, amit szintén kritizálnak, hogy nem elég puritán svédes, illetve olyan apró hibák miatt, hogy (svéd!) készítője nem számolt a padló márvány szegélyével, így a mozaik teteje nem fért ki, olyan apró hibát okozva, hogy a lovas király feje lemaradt a tetején. A tó tündére pedig Szörnyella de Frász kinézetű.
   A városháza után a királyi palota 4 múzeuma, koronák – itt mindenkinek külön koronája van, több tucat volt belőle. A fenti lakosztályokat mi hamar végigszaladtuk, az idegenvezetők ugyanis termenként fél órát beszéltek. Ezután elmentünk a kb. 5-6 km-re lévő 150 m magas TV torony kilátóhoz. Ezt mivel már alvásidő volt, gyalog tettük meg, nehogy felébredjen kislányom. Végig nem is tudtunk volna menni tömegközlekedéssel: a svéd buszosok nem cicóznak, mint a MÁV: már jó 2 hete nem jár egy busz sem a belvárosban, valamint néhány városrészben. Ezután vert seregként értünk haza, élményekkel gazdagon.