Véget ért hát a világ legjobb helyén eltöltött bő háromhetes vakáció. Igen, Magyarországról van szó. Nem is részletezném túl, ezt a helyet mindannyian ismeritek. Volt benne rokonlátogatás, családi rendezvények, esküvő, Balaton, Velencei tó, rég nem látott trabim, jókedv móka kacagás.
     Azért persze még ez sem kánaán, mert vannak olyan dolgok, amik a Földön máshol nem fordulhatnának elő: fémtolvajok néhány száz forintért ellopják a síncsavarokat, majd ennek következtében több száz millió forintos kárt okozva kisiklik a vonat, csodálatos módon senki nem hal meg. A többi kétszázvalahány országban már régen állami monopólium lenne a fémkereskedelem ennyi fémlopás után. Vagy a kedvencem: egy tragikus, 5 emberéletet követelő vasúti karambol után az összegyűlt rokonság „elégtételt“ (gy.k. lincs) akar venni a „nyilvánvalóan hibás“ mozdonyvezetőn, akit a rendőrségnek kell kimenekítenie.
     Szóval jól éreztük magunkat, nem esett jól visszajönni. Hogy a motivációm teljes legyen, kiderült: elfelejtették elutalni a fizetésem negyed részét, illetve nem volt internet és TV sem az albérletünkben. (Utóbb kiderült, ez most nem a cég hibája, hanem a szolgáltató technikai problémája)
     A munkahelyemen a ma esedékes költözés miatt óriási kupleráj, doboz hegyek vártak, csak úgy tengtem lengtem, finoman szólva nem sikerült lefaragni több hetes hátrányomból. Néha vannak látogatóink, ezúttal egy kedves litván kolléga volt az irodában, aki motoron (komppal) érkezett, furcsa egy pók.
     Magyarországon augusztus 20-a után szokott beköszönteni az esőözön a hideggel, mely után már csak a vénasszonyok nyara tér vissza. A jelek szerint itt ez 2 héttel hamarabb jön. Ami nagyon meglepő volt: megszoktam, hogy sosem látok sötétet, mert olyan rövid az éjszaka. Ez elmúlt, már alig hosszabb a nappal az otthoninál, bő 1 hónap múlva ez is elenyész, aztán jönnek a sötét napok.
     Van előnye is annak, ha egy ország az északi sarkon végződik: az északi területekről mind a mai napig érkezik a friss földieper Stockholmba, otthon meg már a dinnyeszezon is vége felé jár.
     Pénteken aztán jött egy igen kellemes, már elfeledett kellemesség: a pénteki „fika“, azaz édesség. Tán már említettem, hogy pénteken szokás sütiket, fagyikat vásárolni, majd összeülni és megenni.
     A költözés miatt ma itthonról dolgozom, így megtekinthettem a kajak-kenu előfutamokat, remélem néhány aranyat összelapátolnak. Most, hogy már nem vagyok mai gyerek, a magyar kajakosok bő harmada egykori ellenfelem. Mármint nem abban az értelemben, hogy velük versenyeztem a győzelemért, hanem az ő nevüket hallottam eredményhirdetéskor a korosztály eredményhirdetéseiben, valamint az ő hátukat láthattam gyakran anno.