Beszámolók a nagyvilágból

Beszámoló utazásaimról Spanyolországból, Olaszországból, Mexikóból, Portugáliából, Svédországból, Norvégiából, Lettországból és Észtországból, és a többi...

Látogatók

Friss megjegyzések

Ajánlott olvasmány

Ez rólam is szól (munkatársnőm írta) Mexikói kalandok
Svéd blogok
evergo.blogol.hu
psycho.blog.hu
Itt az egyik történet velem esett meg joemberek.blog.hu
Végül egy gyengébb idegzetűeknek nem ajánlott, vicces, szarkasztikus leírás mindenféle népről:
gyuloltellensegeink.blog.hu

Úti beszámoló Angliából és Dél-Afrikából

2011.04.20. 22:23 HZ

     Amíg a nővérem Angliában élt és szivesen mentem volna oda, nem kellett, most pedig, hogy elment onnan, olyan akut munkaerőhiány alakult ki a cégnél Londonban, hogy valószínűleg gyakran kell majd odamennem. Márciusban egy hetet töltöttem ott, életemben először anélkül, hogy ott lett volna testvérkém. Az eddig is koszos, szürke, büdös és zajos város egyszeriben üressé is vált. Furcsa volt, hogy nővérem otthona helyett a céges albérletben tanyáztam. Egyik nap elmentünk egy olasz étterembe, ahol magyar kiszolgálásban részesültem, a személyzet kétharmada hazánkfia volt, de volt egy két román, akik erdélyi lévén valamennyire törték a magyart is. A következő héten Dél-Afrikában volt egy konferencia, amelyre Londonon keresztül kaptam jegyet. "Elfelejtettem" hangsúlyozni ezt a rendelésnél, így hétvégére hazamehettem (különben kitalálták volna, hogy maradjak a hétévégre is). Azonban a fáradtságtól nem figyeltem eléggé, és hazafelé valahol a repülőtéren elhagytam a bőröndömet. Csak a gépen, a helyemen ülve eszméltem rá erre, így az indulásig hátralevő tíz percet fel és alá sprinteléssel töltöttem a reptéren a lehetséges helyszínek és a biztonsági posztok közt, hozzám képest Usain Bolton szerintem pihegő öregember lehetett. Üres kézzel, csuromvizesre izzadva értem vissza a gépre, ahol csak szomorúan mosolyogva tudattam az értem izguló személyzettel, hogy a biztonságiak elvitték már. Hétvégén eredménytelen maradtam az ügyfélszolgálat hívásával, így hétfőn teli bőröndel keltem útra. Londonban szerencsére volt pár órám, így 3-4 különböző sorbaállás és raktár bejárása után végre találkoztam a világ legjobb munkájával: az indiai ügyfélszolgálatosok reggeltől estig embereket tesznek boldoggá tárgyaik visszaadásával. Az én bőröndömben csak ruhák voltak, az egyetlen azonosító tárgy benne kislányom rajza volt. (Mindig rajzol nekem "útravalót".)
     Mindezután Dél-Afrikában jól el voltam látva ruhákkal. Ott a március kora ősz, de még langyos. Nem tudom, jobb-e vagy rosszabb, mint Kenya.  Az infrastruktúra ugyan kiváló, de a bűnözés szintje olyan magas, hogy a fehérek börtönben élnek. Minden ház körül 4 méteres kőkerítés, felette méteres villanydrót, annak tetején szögesdróttal. Még így is, nincs olyan ember akit ki ne rabolnának időnként. Az egyéni börtönök egy fallal körbevett, őrzött börtöntelepen helyezkednek el, ahová feketéből csak a rabszolgák mennek. Ők ugyan jogilag háztartási alkalmazottak, de gyakorlatilag a havi húszezer forintos fizetés szerintem még rabszolgabér.
A táj gyönyörű, és érdekes állatokat is láttunk. Elmentünk egy szafari túrára, melynek csúcspontja volt, amikor kiraktak édességgel, sós rágcsálnivalóval teli kosárkát az utasoknak, amire persze rávetettük magunkat, készült is pár kép "majmok etetése" címmel, sajnos abból nem kaptam. A szállás hangulatos, nádfedeles kunyhókban volt. A konferencia szüneteiben pingpongoztunk.
     Magyarok a világon mindenhol vannak: odafelé egy nő ült mellettem, akiről hamarosan kiderült, hogy magyar, Kanadában él. Ő volt az első honfitársam életemben, aki elfelejtette az anyanyelvét. Sokszor angolul válaszolt, illetve ha magyarul, abba is kevert angol szavakat, annak ellenére, hogy édesanyja nem tud angolul, és rendszeresen beszélnek és időnként ki is viszi magához. Egyszer sem volt otthon 20 éve. Visszafelé pedig egy fiatal szintén magyar pár szüleivel utaztam, rendkívül intelligens öregekkel, a papa húskombinát vezetőjeként bejárta a világot még anno, mesélt a magyar húsipar virágkoráról és haláláról. A gyermekeknek sajnos eszük ágában sincs hazajönni, de mivel Afrikában csak decemberben kétszer kirabolták őket, mennek tovább Ausztáliába.
     Sajnos otthon az a csúfság esett meg velem, hogy lemaradtam kisebbik angyalkám születésnapjáról.

 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://nagyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr832870441

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

PixellR 2011.06.04. 22:30:13

Lassan szerintem érdemes lenne készíteni egy toplistát a meglátogatott helyekről, szerencsére van miből válogatni. Érdekes lenne tudni, hogy mi volt szerinted a legjobb hely - szerintem nem London, Dél-Afrika vagy Kenya lesz a befutó ;-)

HZ · http://nagyvilag.blog.hu 2011.06.06. 19:11:10

@PixellR: Ezek szerint élsz még! Írországban? Nősen?
süti beállítások módosítása